Az osztályon a "hivatalos" testületi karácsony múlt csütörtökön volt pezsgőzéssel, amit kedden a B-részlegen megtoldottunk egy pót-evéssel. Mindkét alkalommal sikere volt a rácsos-lekváros linzeremnek és a mézeskalácsomnak.
December 24-én és 25-én készenlétes ügyeletes vagyok - félig-meddig magam vállaltam, hogy aztán kivehessek egy teljes hét szabadságot hazautazni. Itt 24. és 26. is sima munkanap (bár a lakosság fele persze szabadságon van) és csak 25. szünnap. Egyébként ezen a reggelen bontják ki az ajándékokat. Idén nem mindenkinek úszott fényárban a karácsonyfája, mert az ország észak-nyugati részén hatalmas vihar van napok óta, és sok falu maradt áram nélkül vagy áll víz alatt. Itt "csak" erős szél és kiadós eső jut, bár ez is elég hangulatromboló.
A fenyőfát tegnap feldíszítettem, de idén nem volt időm saját készítésű díszekre, ezért elég fapados lett. Találtam viszont a boltban szaloncukor-szerű édességet, amit felaggattam rá - az különlegessége kedvéért ropogós (FerreroRocher-féle) bonbont választottam.
Érdekes, bár nem meglepő, hogy a karácsonyi ügyeletet az egész kórházban szinte kizárólag arab nevű (és valószínűleg mohamedán) kollégák látják el. Az a rezidenslány is maghreb-i, akivel ma dolgozom együtt, és délelőtt már kaptam is (neki címezve) több rosszalló megjegyzést a kivételesen nemarab kollégától, miszerint ebben az országban törvény mondja ki a laicitás elvét a közszolgálati intézményekben. Ezzel arra utalt, hogy Amina kendőben és hosszú ujjú ruhában dolgozik, ami elvileg tilos lenne (a kendőt nem szabadna viselnie a törvény szerint, a hosszú ujjú pedig a kórház higiéniai szabályzatába ütközik).
Éljen a szeretet ünnepe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése