Kongresszus

A francia neurológusok országos kongresszusán vettem részt, de a 3 napból csak az első kettőn. Egy gyógyszercég hívott meg (=fizette a költségeket), mármár erőszakosan, de olyan nagyon persze nem ellenkeztem. Ők szervezték az odautat vonattal vasárnap este, és a szállást a Hyatt-ben. Ez egy elég impozáns, 33 emelet magas épület, ajtónállóval és londinerekkel, puccos előtérrel. A 26. emeleten kaptam szobát, a recepciós idézve "szép kilátással a Sacré Coeur-re". Ez azt jelenti a valóságban, hogy ha az ablakhoz szorítom az arcom, akkor még pont látom jobbra a messzeségben a Sacré Coeur-t, bár reggel valamivel jobban, mert mögötte kel fel a nap. A szoba 500 euro/éj ára botrányos, főleg, ha figyelembe vesszük a pergő vakolatot a hálószobában, az irtó zajos légkondit és a csöpögő tusolót. A reggeli azért elég jó és kiadós.

A legnagyobb előnye mégis az, hogy a szálloda egy komplexumot képez a kongresszusi központtal, vagyis akár papucsban is átsétálhattam volna (ám inkább rendesen felöltöztem, de csak azért, mert a szálló és az előadók közötti folyosókon rengeteg luxusbolt van, ennek megfelelő közönséggel).

A kongresszus érdekes és hasznos volt, bár egy kicsit frusztráló, mert 

1. ilyenkor mindig szembesülök azzal, hogy mennyi mindent nem tudok (még a neurológián belül sem) és valószínűleg sohasem fogok tudni

2. szomorúan kell konstatálnom, hogy ami Franciaországban már a valóság (ha nem is bármelyik porfészekben, de legalább néhány centrumban), az Magyarországon még sokáig a sci-fi kategória lesz.

Találkoztam megint néhány poitiers-i rezidenssel, illetve sok gyógyszercéges képviselővel bazsováltam, szóval elég jó hangulatban és gyorsan eltelt ez a két nap.

Kilátás az ablakból nappal (jobb felső sarokban a Sacré Coeur)

És éjjel