November elsején két új szakorvos is érkezett (hivatalos címük: chef de clinique assistant, kb. tanársegéd), akik frissen védték meg a disszertációjukat 5 évnyi rezidensképzés után. Ismét bebizonyosodott, hogy a túlburjánzó adminisztráció egyáltalán nem garancia a hatékonyságra: bár már május óta tudták, hogy kik és mikor érkeznek dolgozni, semmi nem volt előkészítve a munkakezdéshez. November első munkanapján kezdtek gondolkodni, hogy jééé, tényleg kéne nekik egy dolgozószoba, meg oda számítógép, meg telefon, meg belépési kódok - de a legbonyolultabb az iroda kulcsának beszerzése volt, ami kerek 3 hetet vett igénybe.
Mivel már minden dolgozószoba foglalt volt, ketten társbérletbe fogadtuk az újakat, és így az irodámat most Adrien-nel osztom meg (ami egy férfinév). Bepasszíroztak még egy íróasztalt (kicsit lepattant, de egyelőre jó lesz), mindenfele kábeleket húztak az új telefonhoz és számítógéphez, és még egy plusz rohafogast is felfúrtak a falra. Nem volt kifogása a virágaim és bonsai-aim ellen, cserébe ő választhat a falra dekorációt :)
A szobánkhoz sokáig nem volt tehát kulcsa, és így rendszeresen nyitva kellett hagynunk, ami miatt kicsit izgultunk, ugyanis az utóbbi 1-2 hónapban itt is előfordultak lopások - pl. a kolléganőmnek a műtő öltözőjéből ellopták a cipőjét (!) és így kölcsönpapucsban kellett hazamennie.
A tanársegédeknek oktatói feladataik is vannak, ezek közül a legtöbb időt az írásbeli vizsgákon való felügyelet teszi ki. Megmutatta, hogy kaptak egy jó oldalas útmutatót a teremőrök helyes viselkedéséről (pl. tilos bármiféle szóbeli/írásbeli/gesztusbeli ráutaló magatartással segíteni a vizsgázókat, de tilos neki is beszélgetnie, olvasnia, a telefonján játszania vagy személyes dolgai intézésére fordítania a vizsga 3 órányi idejét). Nem irigyeltem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése