Fogadás a Városházán

Három hete kaptam egy levelet a Polgármestertől, amelyben üdvözletét küldte nekem, mint a város újdonsült lakosának, és meghívott ma estére a Városházára egy bemutatkozó fogadásra. Egy kis kártyán lehetett válaszolni, kitöltve néhány adatot - természetesen örömmel vettem részt, már csak azért is, hogy belülről nézhessem meg a főtéren álló, díszes épületet.

Ma este tehát Cyril társaságában (aki szintén friss poátöven, de róla részletesen majd máskor), megérkeztünk a Városházára, ahol a díszteremben egy barokk zenei koncertet tartottak a kb. 100 meghívottnak. Mondjuk ahhoz képest, hogy előre regisztrálni kellett, valahogy nem sikerült jól kiszámolniuk a szükséges székek mennyiségét, és sokan álltunk. A gyerekeket pedig nem nagyon kötötte le a dolog, még szerencse, hogy egy másik teremben kikészítettek nekik játékokat, de ezek elég zajosak voltak és zavarták a koncertet. Egyébként teljesen túlöltöztem (=felvettem egy fekete ruhát + a különleges alkalmakra tartogatott piros csizmámat), miközben a többiek farmer+ing/blúz kombóban jelentek meg (ez egyébként fura, hogy a nagy divatházak országában nem szoktak túlságosan kiöltözni az alkalmakra az emberek, bár az igaz, hogy hétköznap is ízlésesen öltöznek). 

A barokkzenei trió a barokk freskó alatt

Mint megtudtam, minden városházán kinn van az Elnök képe és Marianne (a Köztársaság szimbóluma) képe vagy szobra

A zene után a Polgármester rövid beszédben köszöntötte a résztvevőket, ecsetelte a város számos báját, múltját, programjait. Kiderült, hogy a 90.000 lakosra 25.000 egyetemi diák jut, ami megmagyarázza, hogy nyáron miért tűnik kihaltnak a város. Aztán pezsgős koccintás, fejenként két keksz a svédasztalon. Miközben nézegettük a freskókat, odajött hozzánk egy tenyérbemászó pasi, aki kedvesen faggatódzott rólunk (az unalomig ismert "és ez a helyes kis akcentusa honnan van?" szabványkérdés sem maradhatott ki). Róla pedig kiderült, hogy helyettes polgármester, a zöld párt képviselője, a hetvenes években motorral bejárta Kelet-Európát (Siófokot és Budapestet is), és egyébként végzettsége szerint állatorvos, csak épp allergiás az állatszőrre :) Én meg kifaggattam cserébe, hogy honnan is tudták, hogy ideköltöztem Poitiers-be, mire ködösen annyit válaszolt, hogy hát a regisztrációinkból - szerintem az esetemben az autó forgalmija lehetett a nyomravezető. Kaptunk tőle névjegykártyát, mert természetesen bármiben áll a rendelkezésünkre. Később Cyril elmagyarázta, hogy márciusban helyhatósági választások lesznek, nyilván innen a nagy tüsténkedés.

Kifele menet kaptunk egy ajándékszatyrot, benne nívós tájékoztató füzetekkel a városról: pl. sportolási lehetőségek, szociális juttatások, kulturális programok, szelektív szemétgyűjtés, diákélet témában. Egy kis útikönyv is van benne, meg Poitiers feliratú toll és színes ceruzák, ajándékbelépők múzeumba/könyvtárba/uszodába, és egy fura tárgy: egy Poitiers feliratú úszósapka :)

A Városháza nappal (még nyáron)

és éjjel díszkivilágításban (miért pont lila?)