Hétvége északon

Hétvégére meghívást kaptam egy egyetemi barátnőm, B. részéről, hogy látogassam meg őt és családját (Pierre és a hathónapos Ch). Szombat reggel felvonatoztam Párizsba, majd az állomásról közvetlenül Normandiába, egy Évreux melletti faluba autóztunk Pierre szüleinek házába, hogy ott ebédeljünk. Odafele beugrottunk a helyi henteshez, ahol Pierre többek között egy méternyi véreshurkát vett, így az ebéd nem a fogyókúra jegyében telt: lencsesaláta, véreshurka, sertésborda, köretnek krumpli és párolt alma, majd levezetésnek sajt, méghozzá Pont-l'Éveque, ami ugye normandiai specialitás a camambert-rel együtt. Délután visszamentünk Párizsba, mert a család ott él, és B ott (is) dolgozik szemészként.

A baba-ajnározás után este mi lányok kimenőt kaptunk, és egy harmadik magyar lánnyal, Ágival elmentünk kirúgni a hámból a Montmartre szórakozónegyedébe. Először is egy felkapott breton palacsintázóba mentünk, ahol asztalfoglalás nélkül csak sorbanállás után van esély leülni. De mi kivártuk, és a főételnek választott camambert-es paradicsomos palacsinta után még lecsúszott egy vaníliafagyis-kókuszos is desszertnek. Hozzá persze cidre dukált az autentikus hangulat jegyében. Bár ezek a palacsinták sokkal vékonyabbak és ropogósabbak, mint a mieink, azért nem maradtunk éhesek...

A cidre-t bögréből ittuk (hagyomány?)

Innen gyalog mentünk tovább nem túl zsúfolt bárt keresve, végül egy szolidabban kötöttünk ki, hogy majd itt megkóstoljuk az idei újbort a mindenhol reklámozott Beaujolais régióból. Borzalmasan rossz, savanyú volt, és szégyenszemre (meg a pincér rosszallása közepette) két korty után otthagytuk. E trauma feledtetésére beültünk egy másik, borokra szakosodott bárba (ahol a sommelier megerősítette, hogy az idei Beaujolais nem világbajnok), és megkóstoltunk másfajta, jobb vörösborokat (szolidan, fejenként csak 1 pohárral). Már majdnem hazaértünk, amikor útbaesett egy hangulatosnak tűnő bár, és ott még megittunk egy búcsúpohárral, ezúttal fehérbort (ez ízlett nekem a legjobban, édeskés, a gascogne-i vidékről). Hajnali 1-re értünk végül haza.

Háromféle vörösbor, háttérben absztrakt freskók

A vasárnap reggel így kényelmesen indult. Eredetileg tízóraizást terveztünk, de végül ebéd lett belőle egy hangulatos városrészben, a Saint-Martin csatorna környékén egy thai étkezdében, Pierre egyik haverjának társaságában. Egy kicsit sétáltunk a hideg ellenére, majd Pierre kitalálta, hogy majd autós-városnézés keretében látogatjuk meg a fotogén negyedeket - csakhogy azok tüntetések miatt le voltak zárva. Így hazafele a kevésbé fotogén, többek között arab- és kínai-negyedet néztük meg a kocsiból (pl. hogyan halásszák ki a karton cigit a rejtekhelyről egy konténer alól, meg hol árulják magukat a 40 év körüli kínai prostik). Eközben a hajam égnek állt a közlekedési szabályok rugalmas értelmezése, a biciklisek vakmerősége és a hivatalosan kétsávos utak háromsávos használata miatt.

Ma este pedig visszaérkeztem a nyugalmas, álmos Poitiers-be.

Amikor hajó jön, az alacsonyabb hidakat felnyitják

Place de République, természetesen Marianne szobrával