Hazaruccanás

A múlt héten rövid időre hazaugrottam, ebből két és fél napot egy visegrádi konferencián töltöttem tök jó társaságban és persze hasznosan. Első este "reneszánsz lakoma" volt, aminek az a jellegzetessége, hogy nem adnak evőeszközt, így a levest vagy kitunkolod a kenyérrel vagy kiiszod, a libacombot + főtt krumplit pedig harapod (és esetleg leöntheted a kikészített meleg libazsírral). Második este a másik véglet, a másodpercre pontosan felszolgált ínyencvacsora volt, kajakölteményekkel, minden fogáshoz más borral.

A Pesten töltött napokban volt családlátogatás, házibuli, vizitálás a régi munkahelyen és vasárnap egy jégkorongmeccs is (Magyarország - Ukrajna 0:1) "barátságos" mérkőzés - azért van idézőjelben, mert az egyik ukrán védőt orrtöréssel vitték le, majd a jégről felkaparták az odafröccsenő vért...  

A hazaút meglepő módon zökkenőmentes volt*, most kivételesen egy másik vonalon késtek a vonatok és én időben visszaértem. Pedig ma munkaszüneti nap van (az I. Világháború végét ünneplik). Az elmúlt két év során most először fordult elő, hogy Párizsba érkezve vagy onnan indulva sütött a nap, igaz, hogy ehhez 8 fokos hideg társult. Poitiersben persze felhős az ég, és nincs melegebb.

Nem ártana végre megjavíttatni a cirkót...

*javított változat: visszafele zökkenőmentes volt. Odafele a TGV 35 percet késett, mert "az indulási pályaudvaron technikai nehézségek léptek fel". De nem bosszantott nagyon, mert így is bőven elértem a repülőt, és már a leszállásnál válaszborítékokat osztogatott egy vasutas, amiben a jegy ellenében reklamálhatunk kártérítésért (ha 30-60 percet késik a TGV az ő hibájukból, akkor 25% visszajár).