Rezidensek

Kezdem jobban is megismerni az osztályon a rezidenseket, akik csak néhány évvel fiatalabban nálam, de mivel én szakorvos vagyok, némelyik nem mert tegezni kezdetben :) /bezzeg a segédnővérkék simán letegeztek/. Gondoltam, bemutatom néhányukat, ha már napjaim nagy részét velük töltöm.

 

Az első hónapban az ún. stroke-osztályon dolgoztam, Laurene mellett, aki egy nagyon barátságos, közvetlen, alapos lány, és ő magyarázgatta el nekem mi merre hány méter, és ezen kívül jókat röhögtünk, elhívott tollasozni, meg sütizni - szóval igen jófej.

Aztán (mivel sorban szabadságra mennek a szakorvosok és én vagyok a jolly joker, aki mindenhez ért - vagyis nem, aki mindenről tud egy keveset) két hetet az ún. heti-kórház kvázi osztályvezetőjeként töltöttem, de ez nem akkora kihívás, mint amilyennek hangzik, mert a betegek érkezése és minden vizsgálatuk előre programozott, szóval önálló gondolkodásra nincs is szükség. Viszont nagy a forgalom, ezért két rezidens is elkelt: Anna-Chloé, aki elsőéves rezidens, és nagyon érdeklődő, meg szorgalmas, de amúgy elég hallgatag - ha viszont megszólal, akkor kissé gyermeteg. Dehát ez a korából fakad, gondolom. A másik, Louise, pont az ellentéte: már harmadéves, és így irtó tapasztalt, tehát határozott véleménye van a dolgokról, amit ki is mond (vagy inkább kinyilatkoztat). Azért nem mindig van igaza. Egyébként nagyon szenvedélyes, kiosztja (telefonon) a főorvosokat is, és irtó hatékonyan dolgozik. Tahitiről származik, de ez csak a színes karkötők iránt viselt vonzalmából derül ki (mint megtudtam, Tahiti ma is Franciaország külhoni részének számít).

Egy hete az ún. "hagyományos neurológia" részlegen vagyok, ez legalább érdekes, mert senki nem mondja meg előre a vizsgálatokat vagy a diagnózist. Itt Olivier-vel dolgozom, aki egy udvarias, komoly fiatalember, vitriolos humorral. Vele érdemes megvitatni az eseteket, mert jólképzett és gyakorlatias, és így elég hatékonyan tudunk együttműködni. Csak olvashatatlanul csúnyán ír.

A többiekkel még nem dolgoztam együtt hosszabban, ezért csak benyomásaim vannak róluk: két szemész-fiú (fél év neurológia kötelező nekik), akik érthető módon kicsit elveszettek, de ezt lelkiismeretességgel kompenzálják. Aztán van még egy lány, Aline, aki elég tartózkodó és éreztem a részéről némi lesajnálást irányomban (vagy csak ilyen az arckifejezése? vagy én vagyok paranoid?), de ezt ezen a héten sikerült szétfoszlatnom egy eset kapcsán, amikor minden valószínűtlensége ellenére nekem lett igazam, és nem neki. És van még egy lány, Karine, aki már végzős, és így tényleg sokat tud, de ezzel nem hivalkodik és amúgy is mindig cool.

Egy másik alkalommal majd a szakorvosokat is bemutatom, mert nem mindennapi figurák, de még nem ismerem őket olyan jól, hiszen a nem is minden nap találkozunk.