Jöttünk, láttunk, visszamennénk*... 1.

Szombaton vendégségbe érkezett otthonról Á., Parasztgourmet** Úr, bár sajnos csak egyedül. Azért az eredeti terveket követve vasárnap a Loire-menti kastélyok irányába mentünk autókirándulásra.

Hosszas, sokparaméteres elemzés után is nehéz volt a választás, végül elsőnek Chenonceau-ba mentünk, mert ez a három CH-kastély egyike (a másik kettő Cheverny, Chambord), amelyeket minden utikönyv a legmelegebben ajánl.

Csalódtunk, amikor többszáz másik turista is erre a következtetésre jutott, de végül a tömeg még pont nem volt nyomasztó, legalábbis megritkult a déli hőségben.

1515-ben kezdték az építését: egy adószedő izzadságos munkával megkeresett vagyonából kezdte finanszírozni, de túl költségessé vált, így a királyra szállt a tartozások fejében. II. Henrik a szeretőjének, Diane de Poitiers (!)-nek ajándékozta, majd a király halála után annak felesége (Medici Katalin) a vetélytársnőt kiköltöztette egy szerényebb kastélyba, ennek meg befejezték az építését egy folyón átnyúló épületszárnnyal. Ez alatt ma kajakosok, vadvizi úszók meg sétahajók járnak. A második világháborúban a közepén húzódott a demarkációs vonal. A palota nagyon arányos, tágas szobákkal, baldachinos ágyakkal, többszáz éves gobelin-ekkel.
Az alagsorban a konyha-termeket járhatjuk be. A tetőtérben az ún. fekete-szobában élt és gyászolt évekig III. Henrik özvegye - a szoba falai, mennyezete, bútorai mind feketék.

A kastélyhoz tartozik egy magányos öregtorony, két geometrikus virágoskert, egy farm és veteményes, egy sövény-labirintus, és egy hatalmas park csatornákkal.

Platánsétány vezet a kastélyhoz

Minden alkalomra megfelelő kuglófforma

Gobelin-részlet

Medici Katalin ágya

A fekete szoba fekete ágya

Turisták a déli napsütésben

A Cher-folyó felett ívelő épületszárny

*és egy idevágó jelenet a francia filmművészet ezen örökbecsű alkotásából, amit Á. választott ki az alkalomra:

**nem én hívom így