...amiért elbagatellizáltam a hétvégi viharokat és a karosszékemben ülve olvastam, miközben a kórházban háborús állapotok uralkodtak két napon át: 10 műtöből 9 beázott és a maradék egyben tudták csak végezni a sürgős operációkat, ezért akit lehetett, más városokba szállítottak műteni. Ez a beázás dolog elég meglepő, lévén nem évszázados épületekről van szó, ráadásul már a júniusi nagy esőzések idején is nagyobb tócsák jelentek meg az alagsorban, szóval voltak baljós előjelek. Szombaton egy adott pillanatban állítólag 100-nál is több beteg várt ellátásra, ezeket nem tudom, hol helyezték el, mert még székből sincs ennyi. Ráadásul a környező campus fáit is eléggé megtépázta a szél, hétfőn reggel még hatalmas ágak és kisebb fák hevertek mindenfelé, akadályozva a közlekedést is, ezt mostanra is csak nagyjából sikerült rendezni.
 |
| A platánfák koronájából nem sok maradt - alattuk látszanak az ágak egy kupacban |
...meg azért is, amiért óvónénit játszva ma meg kellett kérnem az egyik medikust, hogy legyen szíves kiköpni a rágóját a vizit előtt, mert már tegnap sem jutott ez eszébe, de akkor még nem szóltam. Persze begyepesedett banyának éreztem magam, amiért ilyen rigolyáim vannak. Azért már nem fogok szólni, hogy ne szipogjon a fülembe, hanem használjon zsebkendőt, mert ez a franciáknál nem magától értetődő. És a ruhájukra sem tehetek megjegyzést, mert az orvosok közt is előfordul elég meglepő viselet, mondjuk ez már tényleg csak külsőség, hogy zöld színű nadrágban illetve neccharisnyában milyen benyomást kelt az ember, de a jelek szerint inkább pozitívat (azt, hogy egy divatot jól ismerő és követő, önbizalomhiányban és anyagi nehézségekben nem szenvedő szakemberről van szó). A miniszoknya ellen pedig csak praktikus ellenérveim vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése