Nyamm

Múlt héten nem csak kirándultunk, hanem gasztronómiai felfedezéseket is tettünk Á-al, aki egy igazi kalandkereső gourmand, és végigette már a fél világot a pirított szöcskétől a frissen sült birkaszívig - de érdekes módon osztrigát még nem kóstolt. Ennek tehát most jött el az ideje, egy belvárosi zsúfolt étterem teraszán. Bevállalós előétel-választásán fellelkesülve, némi rábeszélés után csigát rendeltem magamnak, hiszen mennyire kínos már, hogy másfél éve itt vagyok és még nem ettem. Főételnek ő libamáj-pástétomos marhaszeletet, én pedig málnás kacsamájat kapott/am (ez utóbbi kimerült egy szem málnában a termetes kacsamáj tetején).

Miközben szakértői tanácsaim alapján kioperálta az osztrigát a héjából és többféle ízesítésben kipróbálta (és meg volt elégedve), jómagam hosszas rákészülés után (Á. szakértői tanácsai alapján) kihalásztam a csigát a forró szószból. Megemlítem, mert nekem nem volt evidens, hogy a csigát házatlanul tálalják, és sötétszürke színű húsgombócnak néz ki leginkább. Legnagyobb meglepetésemre nem rossz: édeskés, "fűízű", bár az állaga valóban furcsa. Azért nem ettem meg mindet, így Á. is megkóstolhatta, és ő, mint igazi gourmand, áhitattal nyilatkozott a fokhagymás-fűszeres-forró olvadt vajas szószról. A főétel mellé gálánsan választottunk bordói vörösbort (Chateau Lafitte, ha ez mond valakinek valamit, de állítólag ezt dézsmálja előszeretettel a személyzet a Csengetett, Milord?-ban).

Másnap búcsúvacsora és előszülinap volt, így szintén megkívánta az éttermi ünneplést. Előételnek Á. grapefruithabos rákpástétomot választott, én bacon-be göngyölt fügés kecskesajtot. Főételnek én barackos szósszal leöltött csirkét (erős közepes) ettem, Á. pedig egy tálon háromféleképpen elkészített, három különböző halmazállapotú marhahúst (egészen nyerstől, azaz a tatárbifsztektől a félig átsültig), ami nagy sikert aratott nála természetesen. Ha már ünneplés, akkor desszert is járt, neki valódi francia creme brulée, nekem pisztáciakrémes+málnás macaron (nálam ez aratott nagy sikert...). Minden főételhez az étlapon javasolt bort kóstoltuk, bár értetlenül fogadtuk, hogy a csirkéhez is vörösbor dukál.

Azért nem minden este mentünk vendéglőbe, háromszor én kotyvasztottam otthon, és a gourmand-t eléggé kiéheztettem ahhoz, hogy kritikus megjegyzések nélkül megegye :)

Vasárnap szülinap és nemzeti ünnep volt, de idén nem volt seregszemle a főtéren, csak egy rezesbanda meg sok veterán fotózkodott a polgármesterrel. A TV-ben azért belenéztem a párizsi felvonulásba, amelynek élén a Mali elitcsapatok masíroztak, meg az új EU-tag horvát katonák. Este 11-re azért kimentem a ligetbe a tüzijátékra: a fél város kiült a gyepre piknikezni, alig találtam egy kis helyet leülni. A tüzijáték szép volt és zene is járt hozzá, majd hazacsorgott a tömeg. A főtéri countryzene-koncerten már nem volt tumultus (én csak áthaladtam ott hazafele).