Még az ezelőtti héten szóltak (én nem vettem volna észre), hogy a jobb első kerékabroncs oldalán egy kis helyen felszakadt a gumi, de szerencsére nem eresztett még le. Jóakaróim azt tanácsolták, hogy mutassam meg szervízben, mennyire kell agódni emiatt.
Kikerestem a márkaszervízt, munka előtt reggel elautóztam, és a kedves ügyfélszolgálatosnak megmutattam a kérdéses szakadást. Azt mondta, hogy nem sürgető ugyan, de nem ártana kicserélni az abroncsot, mert bármikor szétrobbanhat. Kösz. Elő is jegyezte most hétfőre a kerékcserét.
Reggel 8-ra odavittem a kocsit, de ő némi értetlenkedéssel fogadott, aztán rájött, hogy mégis szereplek a listán, csak 9:20-kor. De azért hajlandó volt átvenni az autót. Ami nagyobb nehézséget okozott, az a taxihívás (hogy a város széléről eljussak a munkahelyemre): úgy tűnt, én voltam az első ügyfél, akinek ez problémát okozott, mert hosszasan nyomoztak egy taxitársaság száma után. Azok is kekeckedtek, és kifaggattak, hogy miért is akarok kora reggel az egyetemi klinikára menni, tán fertőző beteg vagyok vagy szülni fogok? Kissé fagyosan válaszoltam, hogy nem, én ott dolgozom és szeretnék beérni időben a munkahelyemre. Ez végül 15 perc késéssel sikerült is. Az ebédszünet után, a legnagyobb hőségben mehettem vissza átvenni a verdát, ehhez is taxit hívtam, ezúttal magától rájött a sofőr az indokra.
A kereket kicserélték, még némi kedvezményt is kaptam márkahűségemért, és bónuszként ki- és letakarították a kocsit!!! Bár a fiatalember udvariasan hozzátette, hogy nem mintha nagyon koszos lett volna... pedig de, legalábbis kívül biztosan.
Úgyhogy most csilivili és újkerekű autómmal folytatom a száguldozást Poitiers belvárosában és környékén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése