Főnökasszony

Rég meséltem a kolléganőimről. A nyugisabb, kockafejű-gömbölyűtestű MH most szabadságon van, így a felturbózott-piszkafa Ch-nel dolgozunk kettesben. Ő szereti kéretlenül is kinyilatkoztatni a véleményét, amihez akkor is ragaszkodik, ha nyilvánvalóan téved. A stílusa elég szókimondó, ezt a vele dolgozók már megszokták, de a betegeket mindig meglepi (jogosan). Elég csúnyán is beszél, de ez természetesen nekem sokáig nem esett le, csak amikor egyes kifejezéseinél Rigó úr felhördült vagy jobb esetben csak ciccegett - és amikor megkérdeztem, mit is jelent tulajdonképpen ez a szófordulat, akkor eltussolták azzal, hogy ezt túl bonyolult lefordítani :) persze nem hagytam annyiban és megkérdeztem szegény Tanár Urat, aki  hebegve megpróbálta virágnyelven körülírni a dolgot.

Valamelyik este tehát Ch ismét kiselőadást tartott nekem mindenféléről, és többek között óva intett attól, hogy a magánéletemet feláldozzam a kórház oltárán, és konkrétan hogy estig bennmaradjak MH-nel túlórázni, mert neki (mármint MH-nek) tényleg nincs élete a kórházon kívül, és azt hiszi, hogy ez így természetes, és ezt el fogja várni tőlem is, és akkor már késő lesz, ésésés stb. Hozzáteszem, hogy MH-nel esténként (hetente kb egyszer) a zárójelentéseimet szoktuk átnézni és megbeszélni, ami nekem hasznos és fontos, és Ch-nel nem lenne lehetséges. E hosszú kiselőadást követően Ch megkérdezte, hogy nincs-e kedvem lemenni vele a sürgősségi osztályra megnézni egy beteget, mert biztosan nagyon érdekes. 

Ez este fél 8-kor történt, egy órával a hivatalos munkaidő vége után.

Összeszedtem minden bátorságomat, és a gyakorlatban alkalmazva az általa adott tanácsokat megjegyeztem, hogy nekem tulajdonképpen már van ma estére programom (nyelvóra a Tanár Úrral), így bármennyire is érdekes az eset, sajnos kénytelen lesz ügyeletesként nélkülem megnézni (másnap kiderült, nem is volt annyira érdekes).

Az a vicces, hogy nem direkt ennyire álszent, hanem szerintem észre sem veszi, hogy bort iszik és vizet prédikál. Erre a legviccesebb példa az volt, amikor szegény V-t kioktatta, hogy ha ilyen olvashatatlanul ír, azzal a kollégák munkáját nehezíti meg/teszi lehetetlenné, és igazán elvárható lenne, hogy ne macskakaparás legyen a dossziéban, stb. Ezt hallva alig tudtam visszafogni hangos kacajomat, mert Ch-nél szörnyebben senki nem ír, előfordul, hogy ő maga sem tudja elolvasni másnap, mit is jegyzett le orvosi javaslatként. Ezzel próbáltam V-t vigasztalni, de nem nagyon sikerült, viszont elhitte, amikor viccből azt mondtam, hogy azért viselem el ezt a nőt, mert buddhista vagyok :)