Fenyőfa

Egyre jobban élvezem, hogy autó van a birtokomban, még akkor is, ha csak 3 km-es körzetben mászkálok vele egyedül, mert így például

- a zuhogó esőben csak addig ázom, amíg eljutok a kocsiig (ugyanis a ház előtt nem lehet parkolni, és egy saroknyit menni kell)

- a bevásárlásnál nem kell arra figyelni, elfér-e a bringán még egy flakon mosószer vagy inkább hagyjam ott a tejet

- megvettem a fenyőfát, és jár hozzá bio-talp is: két keresztben összeszögelt deszka, amit egy hatalmas szeggel rögzítenek a törzsbe

- szombat este moziba mehetek a városon kívüli multiplexbe. Ma megnéztem a Hobbit-ot ("Lö obbit") és 10 perccel azután, hogy kiléptem a teremből, már otthon is voltam, pedig még egy stopposlányt is felvettem és hazavittem, igaz, hogy nem jelentett kerülőt. A film persze szinkronizált, és nagyon furcsa a megszokottól eltérő hangon hallani az ismert szereplőket...

Egyébként mindenki karácsonyi lázban ég, az utcákon hangszórókból lágy zene szól, tele vannak a boltok áruval és emberekkel... de néhány dolgot sajnos nem lehet kapni: nincs csillagszóró (bizonyára a tűzvédelmi előírásokba ütközik), sem csúcsdísz a fenyőre, sem pedig kék színű üveggömb, csak piros-arany-ezüst-fehér még a hipermarketben is (az otthonról hozott kék szaloncukorhoz jobban ment volna...). Itt már most feldíszítik a karácsonyfát otthon, és 25-én reggel bontják az ajándékokat. De én nyilván hű vagyok a mi szokásainkhoz, így a nappali közepén egy dísztelen fenyő fog állni 24-ig (a talpat nem akarom azért leszerelni).

Erről a kanapéról írom a bejegyzéseimet