Az osztrigák kalandos élete

Kihasználva a ragyogó napsütést és a frissen birtokba vett autót, kirándulni mentünk a tengerpart felé, Marennes-be. Ez egyben jó alkalom volt arra is, hogy gyakoroljam

1. a szélvédőről a dérréteg szakszerű levakarását

2. a vezetést, amit eredetileg a kórház körül körözve akartam megtenni, de egy félelmet nem ismerő útitárssal (Eric) bele mertem vágni a 60 km-es útba. 

A másodrendű autóutakon szépen elcsalinkáztunk tehát a faluba, amely osztriga-"iparáról" híres. Az egész vidék ebből él, és turistalátványosság is épült rá, valamint rengeteg étterem, ahol csak osztrigát lehet enni (de ezek közül télen csak egy volt nyitva).

Megismerhettem tehát az osztriga-tenyésztés titkait, amit ezennel megosztok.

A kis osztriga-lárva (ez az alfaj nem őshonos a vidéken, mert a múlt században egy járvány mindet kiirtotta, hanem Japánból hozták be) megtelepszik az erre a célra kialakított hordozható oszlopokon, és növekedni kezd, héjat csinál magának. Mikor már 1-2 centisre megnőtt, egy hálóba teszik, és kirakják a tengerpartra, ahol nagy az árapály, és a nap felét vízben, a másikat szárazon tölti, amit nagyon szeret és tovább nőddögél. Egy-két évig ott hagyják, utána az egész társaságot átköltöztetik az erre a célra ásott medencékbe, ahol kosarakban/ládákban áznak tovább a tengervízben és tovább nőnek, 4-6 centisre. Mikor már majdnem készek a fogyasztásra, átkerülnek a "jakuzziba", ahol bugyogó vizű medencében megtisztítják őket a rájuk rakódott iszaptól. Innen az útjuk egyenesen a pultra, onnan a fazékba/tányérba vezet. Ha különösen nagyra megnőttek, akár egy teljes eurot is elkérnek darabjáért nyersen - 4-5 évnyi munka van benne.

A medencékbe csatornákon vezetik a tengervizet

Ezek nemsokára a terített asztalon végzik

Itt sokat mászkáltunk tehát a medencék között a sáros gátakon, majd átautóztunk az Oléron-szigetre, hogy a tengerparton fogyasszuk el a szendvicsünket, etessük a sirályokat és csodáljuk (inkább csodáljam) a jeges víztől sem visszarettenő hullámlovasokat.

A kutya a parton várja hullámlovas gazdáját

Bronzvasárnapi napsütés

Hazafele félútig én vezettem, de akkorra már nagyon kiborítottak autóstársaim, akik nemcsak hogy megelőznek, amikor 85-tel megyek a maximum 90-es megengedett sebességnél, de még be is vágnak elém és dudálnak is hozzá...