Tegnap hajnalban egyébként annyira rettentően fáradt voltam a soknapi alváshiányt jelentő ügyelet-sorozatom miatt, hogy a fél 2-kor csörgő telefonomat automatikusan kinyomtam, mert minden reggel ezzel a mozdulattal állítom le az ébresztő csörgését is :) Szerencsére volt annyi eszük, hogy 3 perc múlva újra hívjanak (mondjuk egy indokolatlan kérdés miatt, sebaj) és akkor már felébredtem meg válaszoltam is nekik.
Reggel meg (az ügyeletátadás és a la rochelle-i autószemle között) még gyorsan elmentem bevásárolni, és amikor a hentespultnál 300 milligramm káposztát kértem, a nőci udvariasan és fapofával megjegyezte, hogy az ő mérlegük csak grammban tud mérni - esetleg arra gondoltam? Mire én: persze igen, bocsi, orvos vagyok (mintegy mentségként a hülyeségre). Mire ő: mindjárt gondoltam.
Ma, cirka 12 órányi alvás után végre kevésbé vagyok szétesve és már tudok örülni a kocsinak meg a frissen bekeretezett, még Londonban vett képnek is:
 |
| Fekete rizspapírból egy darabban kivágva, két üveglap között, hogy megvilágítva az árnyéka is látszódjon |
3 megjegyzés:
Gyönyörű!
Tényleg szuper ez a kép, superjolie :) Lehet tudni a művész(nő?) nevét?
Wei-chen művésznő, aki "a kínai népi papírművészetből és az európai mesevilágból merít ihletet"
Megjegyzés küldése