Szakmai vacsora

Tegnap az egyik kolléganő elvitt egy szakmai előadásra, amit közös vacsora követett. Este 8-ra kellett volna Piotiers-be érnünk, de nem sikerült időben elindulni, így egy kissé elkéstünk (másfél óra az út kocsival). Az előadásokon nem mondtak sok újat ugyan, de jól összefoglalták a már ismert adatokat. Utána bemutattak néhány kollégának, akik a térség különböző városaiban dolgoznak. Ezt egy jó hangulatú ínyenc-vacsora követte (menü: sütőtökleves libamájhabbal, főételnek valamilyen hússal töltött tészta és rókagomba, végül karamelles csokis felfújt - de mind miniatűr adagban). A beszélgetést már elég jól tudom követni, de hozzászólni még ritkán szoktam, pedig mindenki nagyon kedves volt. Végül éjfélre értünk haza, így összességében elég fárasztó volt és szakmailag kevéssé hasznos, de mindenesetre érdekes.

A másik kolléganőtől pedig kaptam ajándékba egy üveg bort. Ugyanis otthonról mindkettőjüknek tokaji aszút hoztam (mert ezt már ismerték korábbról), de Marie-Helene felvilágosított, hogy ehhez hasonló jellegű bor természetesen itt is készül - és ebből kaptam másnap egy üveggel. A szakértőknek leírom, mi minden áll a címkéjén: Chateau la Variére, Bonnezeaux, Les Mellerresses 2007 és egy csomó díj, amit megnyert. A Loire-völgy régiójában készült, és tényleg nagyon hasonlít az aszúhoz! Tök édes, és mélysárga színű. Itt viszont nem desszerthez, hanem libamájhoz szokták inni :)

A tegnapi vacsorán persze megint szóba került, hogy nem szeretem a tengeri herkentyűket (nem én hoztam fel, becsszóra), és ezen ez a hallgatóság ismét megrökönyödött. Aztán a tokaji is eszébe jutott valamelyiknek, de  utána megegyeztek, hogy ha a francia borokat akarnánk megismerni és végigkóstolni, az évekbe telne. Ezután mindegyik felsorolta, melyik a kedvenc tájegysége és miért. Szóval nagy borszakértő az átlagember is, nem árt majd felzárkóznom melléjük...

Ja, ezen kívül még az otthoni zászlóégetős hőbörgés került szóba, mert az az itteni híradóban is szerepelt - nem győztem magyarázkodni :(