Végre volt egy kis téli hangulat: tegnap havazott!! De rögtön el is olvadt, és ma már csak eső szemerkélt, vagyis megint nulla fok feletti a hőmérséklet. Egyébként Franciaország belsőbb ill. magasabb részein már áll a hó, erről szól a híradó fele.
Az Air France ügyfélszolgálata röpke két hónap alatt kiértékelte a sztrájk és annak többletköltségei miatt benyújtott reklamációmat, és az e-mailben meglepően udvarias és kimerítő magyarázatok kíséretében felajánlottak 500 euronyi bónuszt, amit egy év alatt vásárolhatok le a járataikon (ebből kijön egy hazaút oda-vissza, akciósan esetleg másfél). Ezzel végül is elégedett vagyok, és nekik is nyilván jobb, hogy ha boldog törzsutas válik belőlem.
A kórházi titkárnők útmutatása alapján ma postára adtam egy ajánlott küldeményt haza, ami csak azért ilyen különleges élmény, mert a posta ajtaján belépve elém ugrott egy nő, és rögtön kérdezte, miben segíthet, aztán odavitt egy kasszához, és nulla sorbanállás után 3 perc alatt letudtuk a dolgot (pedig természetesen nem olyan egyszerű, mint otthon). Közben figyeltem, hogy csak velem csinálták-e ezt - de nem, az ajtó előtt sertepertélnek a nőcik és azonnal mosolyogva útbaigazítják a betérő ügyfeleket.
Amúgy a titkárnők is irtó kedvesek, mindig sokat segítenek nekem, a személyes ügyeim intézésében is, és türelmesen végighallgatják, mire elmagyarázom, mit is akarok. Pedig a főnöknő (a kolléganőm) eléggé ridegen bánik velük, és mindig ugráltatja őket.
Közben kikerült a nevem az irodám ajtajára, sőt, az osztály bejáratánál levő fő táblát is kicserélték, úgyhogy már én is szerepelek rajta. Ittlétem tehát a rendszer összes apró fogaskerekéig eljutott, aminek persze hátránya is van, mert pl. már tudják a mellékemet is, és a sürgősségi osztályról előszeretettel hívnak mindig engem a neurológusok közül (a legkisebb ellenállásban bízva, és igazuk is van). De a múlt héten már sikerült ellentmondanom az egyik (nem is túl udvarias) kollégának, aki azóta sokkal normálisabb, pedig az érveim cizellált kifejtéséhez sajnos még nem elég bő a szókincsem... Egyébként tegnap meg azért hívtak fel a sürgősségi osztályról, hogy nem beszélek-e véletlenül lengyelül :) Hát nem, de azért orosz alapszókinccsel el tudtam magyarázni a vesekövesség lényegét.
És végül: tegnap este a kanapém karfájára telepedett egy kétpettyes katicabogár, azóta sem mozdul, de sejtelmem sincs, honnan került ide hirtelen.
1 megjegyzés:
EZ annyira édes mindenestül, imádom! Írjál többet, édes kincs!
Megjegyzés küldése