Rögbi

A városban járva a plakátokról régóta megtudtam, hogy Saintesnek 1906 óta van rögbicsapata, jelenleg a másodosztályban játszanak (a kézilabda-csapat is jó állítólag, de a focicsapat gyatra). Még azt kell tudni, hogy a jelek szerint Franciaországban a rögbi legalább annyira népszerű, mint a foci, legalábbis a TV-ben látható közvetítések és reklámok alapján.

Kihasználva, hogy a rögbipálya a közelben van, és a kíváncsiságtól vezetve ma ellátogattam életem első rögbimeccsére (csak kb háromhetente játszanak hazai pályán).

Nagyon érdekes élmény volt! Bár előtte nagyjából elolvastam a szabályokat, az túlzás, hogy mindent értettem a játék menetéből. Kétszer 40 perc a játékidő. Két 13 fős csapat próbál egy tojás alakú labdát vagy átrúgni a H alakú kapun, vagy eljuttatni az alapvonal mögé. Alapvetően egymásnak passzolgatják (csak hátrafele) vagy előreszaladnak vele vagy előrerúgják. Az ellenfél persze megpróbálja megakadályozni: leginkább a labdát birtokló játékos leteperésével, aztán a többiek is rájuk ugrálnak, és "kicsi a rakás" alakul ki. Ha nem tudják továbbvinni a labdát vagy szabálytalanság van, akkor a bíró nyílt vagy zárt "tolongást" ítél:

Itt készülnek neki, összekapaszkodnak

Egymásnak feszül a két csapat

vagyis 8-8 ember összekapaszkodik és teljes erőből összeütköznek, aztán alájuk gurítják a labdát és megpróbálják kipöckölni a társuknak.

Aztán van még szabadrúgás, meg egy érdekes forma: néha direkt kirúgják a szélső vonalon a labdát (úgyhogy a nézőknek is vigyázni kell), és ott bedobás van: felállnak két párhuzamos vonalban és egy-egy játékost a többiek felemelnek, hogy az elkapja a labdát:

Felemelik az elkapóembereket

Két sorba állnak (a szürke ruhás a bíró)

A játékosok közül a "tolongóemberek" leginkább sörpocakos, tagbaszakadt családapák, míg a "futók" kis girnyók, csak hát ha nem futnak elég gyorsan (lásd Forrest Gump...), akkor a nagyok könnyen földre viszik őket... épp ezért a labda vonal mögé vitele több pontot ér, mint a gól. Viszont a futók ritkábban jutnak szerephez, mert általában két lépés után feldöntik őket.

Összességében engem sokban emlékeztetett a hokimeccsre: 

1. nehéz követni, épp hol van a labda, 

2. sok az üresjárat (amikor egyik tolongás helyéről átcammognak a másikig), illetve a sérültek ápolásával eltelő idő (ugyanis alig van védőfelszerelésük, és így nem meglepő, hogy a második félidőre elég sokan lesérültek).

3. néha elcsattan egy-egy pofon is

A hangulat jó volt, de sajnos hiába szurkoltunk, mert az ellenfél egyértelműen jobb volt, így a végeredmény:

U.S. Saintes : Mussidan 

13:22

(a meccs végére nehéz volt megkülönböztetni a két csapat játékosait, mert mindenki nyakig sáros volt)

ALLEZ BLEUS! (=hajrá kékek)