Ceremónia

Még a múlt héten levelet kaptam a kórház igazgatóságáról, amelyben meghívtak a január 20-án tartandó évnyitó jellegű ünnepélyre, hogy "a sajtó és a kórház közösségének nyilvánossága előtt bemutassanak, ezzel is hangsúlyozva, milyen töretlen az intézet szakmai fejlesztése, stb.". A"sajtó nyilvánossága" kitétel eléggé megijesztett, így próbáltam szabotálni a levelet és nem válaszoltam pár napig, de aztán telefonon is érdeklődtek a titkárságunkon, hogy most akkor megyek-e. A nagyon kedves titkárnőnek felvázoltam aggályaimat, ezért a nevemben kipuhatolta a sajtóosztályon, hogy lesz-e kérdezősködés/fotózás is, vagy csak jelen kell lenni, mire megnyugtattak, hogy nem fognak kérdezni. Tehát péntek délután a főnöknőmmel lementünk a feldíszített kantinba a vízkereszti ünnepségre (ő is először vett részt ezen, pedig 20 éve dolgozik itt).

Az ünnepség egyébként ahhoz a francia hagyományhoz kötődik, hogy vízkereszt környékén (ami alatt itt egész január értendő) egy galette nevű lapos süteménybe belesütnek egy babot, aztán kisorsolják, hogy kinek melyik szelet jusson, és aki megtalálja a babot, az lesz aznapra a király, és minden kívánsága teljesül. Ugyanekkor szokás mondani az újévi köszöntőket is.

Szóval az ünnepségen nem voltak nagyon sokan, max 100-an a kórház 1300 dolgozója közül, de a fontosságok és tisztségviselők mind ott virítottak, beleértve kb 20 nagyon öreg tolókocsis nénit és bácsit is, akikről azt hittem, hogy a kórház ősnyugdíjas dolgozói, de a végén kiderült, hogy egyáltalán nem, csak a közeli idősek otthonából jöttek mint érdeklődők, tapsolni és sütit enni.

Az igazgató (akit 2011-ben neveztek ki, így először tartott ilyen beszédet) hosszasan ecsetelte a nehézségeket és az örvendetes együttműködéseket, fejlesztéseket, bővüléseket, megemlítve a neurológusok létszámának növekedését is (név nélkül). Kezdtem megnyugodni, de aztán jött egy következő szónok, az orvosszakmai bizottság elnöke, aki szintén hosszú beszéde végén felsorolta a 2011-ben szerződtetett orvosokat (8 fő), és ki kellett vonulnunk a pulpitushoz, felsorakozni és lehetőleg mosolyogni a kameráknak. A 8 újonc közül csak 4-en voltunk jelen, de nagyon megtapsoltak minket (egyébként 8-ból négyen vagyunk külföldiek). Szerencsére beszélni tényleg nem kellett...

Utána kiosztották a Kiváló Dolgozó kitüntetést, valamint a 2011-ben nyugdíjba vonultaknak adtak búcsúajándékot. Eztán a Polgármester tartott nyájas köszöntőt, utána még valaki (ezt már nem követtem annyira), és végre lehetett sütit enni (de egyikben sem volt babszem). Még bemutattak pár embernek, és a polgármester is odajött külön parolázni (úgy tűnik, nagyon szívén viseli a kórház fejlődését, egyébként ő háziorvos volt régen).

Azóta a regionális újság netes változatában ellenőriztem, csak egy rövid beszámoló foglalja össze a 2012-es terveket, és egy képet mellékeltek az igazgatóról beszéd közben, vagyis kár volt aggódnom a túlzott médiafelhajtás miatt :)