Munkatempó

A kórházban is más a munkatempó, mint otthon. Egyáltalán nem mondhatom, hogy henyélnek, de mindenre elegendő időt szánnak, vagyis nincs rohanás és minimális a káosz. Hátránya a dolognak, hogy ritkán végzünk a teendőkkel 7 előtt. Részemről persze a szótárazgatás és a leírtak/hallottak értelmezése teszi ki a munkaidő nagy részét, vagyis a hatékonyságom elég alacsony egyelőre. Nem kényeztetnek el, a magyarázatokat nem viszik túlzásba, bár ha nagyon nem vágom a dolgot és megkérdezem, akkor szívesen elmondják. Sajnos néha evidensnek tartanak olyat is, ami egyáltalán nem az. Példa: az EEG görbék (az agyhullámok képernyőre vetített képének) elemzése. Ez komolyabb előtanulmányokat igényel, amelyek részemről nagyjából hiányoznak, ezt be is vallottam az új kollégáknak. Sebaj, majd segítünk, és megtanulod - szuper. Akkor kezdhetem is elemezni az XY néni görbéjét. Oké. Fél óra múlva megkérdezték, hogy akkor mit gondolok róla - én pedig még meg sem találtam a gépen a bekapcsoló gombot. Miután bekapcsolták nekem, otthagytak egy közepesen bonyolult programmal kettesben, hogy azzal analizáljam az EEG-t. Estére már odáig jutottam, hogy meg tudtam nyitni és meg tudtam nézni a hullámvonalakat, na de elemzésről még nem nagyon beszélhettünk. Azért az elmúlt hetekben szép lassan kitaláltam, melyik gomb mire való, úgyhogy most már csak az elméleti hátteremet kell felfejleszteni :)

A legnagyobb nehézséget egyébként az jelenti, hogy a leletek jelentős részét kézzel írják, és képtelen vagyok kibogarászni a macskakaparásukat (mondjuk néha ők maguk sem). Az viszont megnyugtatott, hogy nem csak én ejtek helyesírási hibákat, mert amit diktafonra diktáltam (helyesen), azt az adminisztrátor néhány nyelvtani hibával írta le (persze ezeket nem én vettem észre).

És megérkeztek a gondosan megválasztott székek az irodámba - csakhogy levendula helyett tűzpirosak :) így tovább fokozzák az amúgy is vidám hangulatot a szobában, amit a négy hatalmas ablakon beömlő napfény-áradat okoz. Nem is értem, miért ez az iroda maradt üresen eddig, bár lehet, hogy a nyári kánikulában majd megtudom...