Lassan kiderült, hogy miért olyan magas (>80) a betegek átlagéletkora a kórházban. Charente megye ugyanis kedvelt célpontja a francia és nem francia nyugdíjasoknak, akik e viszonylag kellemes éghajlatú (még most is +10 fok feletti), csendes tájra költöznek, amely nem annyira drága, mint a Cote d'Azur. Egész piac épült erre, rengeteg az idősotthon, például a kórházzal szemközti kastélyból is az lesz nemsokára.
De fiatalok is laknak itt azért, a közelben például egy nagy katonai kiképzőbázis és -iskola van, ahol főleg vadászpilótának tanulnak. Találkoztam egy 16 éves lánnyal is, aki ide jár (természetesen vadászpilóta akar lenni), a kórházba egy terepszínű ruhás oktatótiszt kísérte be. Egyébként a kórházban sokaknak szolgál vagy szolgált a fia Afganisztánban, csak még nem derítettem ki, hogy teljesen önként vagy csak félig.
A városka lakói nagyon barátságosak, a buszra felszállva a sofőr köszön(!), a mellettem ülő nénike rögtön ismerkedni kezd, a pénztárosnő mosolyog, a biciklieladó készségesen válaszol minden hülye kérdésemre - szóval olyan emberiek. A közlekedési morál is más persze, még le sem léptem a járdáról, és máris lassítanak a zebránál, a biciklis bénázásomat a körforgalomban pedig türelmesen, egy dudaszó nélkül kivárták.
Ez persze valószínűleg a nagyvárosokban nem így van Franciaországban sem, de most mindenesetre élvezem ezt a derűs környezetet az otthoni morcos hangulat után.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése