Végre kaptam időpontot a megyei kamarától a kötelező személyes interjúra, hogy eldöntsék, felvegyenek-e maguk közé. A központ egy másik, közeli városban, Rochefortban van, ott kellett megjelennem ma 11-kor. Eredetileg vonattal mentem volna (anyukám kíséretében, egy kis kirándulással összekötve), csak ezt megnehezítette, hogy az egyetlen vonat 7.30-kor indul Saintesből, de az első busz a kórháztól 7.15-kor megy a városba, vagyis taxival kellett volna lemenni kora reggel, de ebbe beletörődtünk. Mikor ezt elmeséltem az agilis főnökömnek, felháborodott, hogy a kamara hogy teheti kötelezővé a megjelenésemet, ha nincs autóm - és elkezdett telefonálgatni. Végül sikerült megszerveznie, hogy kölcsönadják a kórház autóflottájából (!) az egyik Renault-t, és ő maga személyesen fuvarozott el engem Rochefortba meg vissza. Ez a szívesség egy kissé meglepett, mert eddig nem volt szuperkedves.
A kamarai interjú nagyon hivatalos volt, egy bácsi átnézte a rohadt vastag dossziémat, és megérdeklődte, hogy vajon miért szeretnék Franciaországba és azon belül is épp Charente megyébe jönni. Ezután felvázolta, mi is a Kamara feladata (kb semmi vagy max aktatologatás). Végül 10 percen át mesélte, hogy mi mindent látott, amikor 2008-ban Budapesten járt, és mennyire tetszett neki. A Kamarai Tanács (nagybetűvel) jövő héten dönt a felvételemről, és majd értesítenek. Talán több akadályt már nem gördítenek elém...
Holnap munkaszüneti nap lesz (az első világháború végének napja), így lesz lehetőség kicsit regenerálódni, mert a héten minden nap este 7 ill 9 óráig voltam benn a kórházban.
2 megjegyzés:
Ott már mindenki lecserélte a kettő lábát négy kerékre,
elvitt a főnök: hát, lehet, h. tetszel neki! :D
estig dolgozik: Mer muszály most is Sztachanovkának lenned!
az a vicc, hogy a főnök is benn volt 7 ill 9 óráig...
Megjegyzés küldése