Szabadság tér

Pont most, amikor én már az elköltözésemet szervezem, kezd benépesülni a ház: az udvaron szembe levő, eddig üres emeletes épületet megvette valaki és nagy felújítási munkák kezdődtek, és a felettem levő, egy évig lakatlan kégli is elkelt. Ide egy középkorú nő költözött be a két gyerekével - vele először Anya ismerkedett össze (mert csak ő volt itthon napközben), és angolul egész jól tisztázták egymással a helyzetet meg hogy mikor várható a zajjal járó padlócsiszolás. Mostanra már beköltöztek, és ekkor derült ki, hogy a födém igencsak vékony, mert minden settenkedő lépést hallani, hát még amikor fociznak a lakásban...

Bár már egy éve élek ebben a városban, még akad felfedeznivaló bőven - egyik hétvégi este sétálni indultunk Anyával csak a közeli negyedbe, és meglepődve bukkantunk rá egy csendes kis téren erre:

Kicsinyített Szabadság-szobor parafrázis

A tér neve is magáért beszél amúgy (Szabadság tér).

Egyébként az elmúlt évek során kiderült számomra, hogy a franciák nagyon is számon tartják, hogy az eredeti Szabadság-szobrot ők ajándékozták az USA-nak, sőt, azt is megtudtam autentikus forrásokból, hogy a tervező elzászi, és G. Eiffel is részt vett a belső szerkezet kimunkálásában, valamint az alapzat kőzetei (főleg márvány) is Franciaország különböző régióiból származnak (többek között a Charente-megyei Crazannes-ból). Az eredeti terv szerint egyébként Egyiptomnak készült volna a szobor, de ők túl drágának tartották a legenda szerint, így esett a választás az USA-ra (akik maguk is beszálltak az ajándékuk finanszírozásába).

Itt Poitiers-ben az eszmei mondanivaló mellett a praktikum is szerepet kapott, amennyiben a szobor közvilágítási funkciókat is ellát (nem mintha akár napközben, akár éjjel sokan mászkálnának arrafelé).