Búcsúzkodások

A költözés ideje vészesen közeleg, ezért megkezdtem a búcsúzkodásokat a barátaimtól és a kollégáimtól...

Vasárnap délután még egy utolsó szívességre kértem meg Aude-ot, majd elmentünk hármasban (a barátja is eljött) a főtérre meginni egy pohár bort búcsúképpen, ugyanis nyaralni mennek és az indulásom előtt már nem tudtunk volna találkozni. Kaptam tőle emlékbe egy francia regényt, ami az ő kedvence és korábban már mesélt róla (Anna Gavalda: La Consolante), tőlem meg korondi tálakat kaptak és persze egy meghívást Budapestre.

Vasárnap estére elvonatoztam Libourne-ba, A-ékhoz, hogy másnap vigyázzak a négyéves Lulura, mert a dadus még szabin, az óvoda zárva, de nekik már dolgozni kell. A vasárnapi vacsora meglepetésvendége volt JF is, így tehát tőle is el tudtam köszönni személyesen, miután a gyermek minden jelenlevő felnőtt ölében üldögélt kicsit és kijelentette, hogy az enyémben a legkényelmesebb :)

Másnap valószínűleg ezen felbuzdulva sokat ugrált a hasamra nekifutásból, pedig igyekeztem már előtte is jól lefárasztani. Még az általam Poitiers-ből hozott cserepes levendulát és bougainvilleát (utóbbi még a saintes-i időkből kísért el) is elültettük a kertben, és megígérte, hogy a kedvemért gondjukat viseli majd, még a csigákat is le fogja szedegetni! (kesztyűben) Összességében nagyon jól viselkedett és az ebédet is mind megette. Estére visszatértem Poitiers-be, hogy az utolsó dobozt is lezárjam, mert ma jöttek érte a magyar szállítók furgonnal (az előző szállítás az utolsó pillanatban le lett fújva, de ez egy hosszú sztori), és elvitték mindezt (plusz a bicikli):