Raclette

Már régóta téma két kollégámmal, hogy én még sosem próbáltam a raclette-t és hogy ezen ideje változtatni. Ezt ugyan általában télen szokták művelni*, mert egy hősugárzó-szerkentyűt kell az asztal közepére tenni és kis tálcákon sajtot olvasztani alatta, amit aztán az ember ráönt a tányérjában előkészített krumpli/felvágott/hús/zöldség falatkákra. Végül elég improvizatív módon, Matthias-nál került sor a vendégségre tegnap, tízen ültük körbe az asztalt három nagy halomnyi sajt és felvágott körül.

Mivel egy elég nehéz ételfajtáról van szó, jól gurul mellé a víz, gyümölcslé, sör és bor, ami a 30 fokos tetőtéri lakásban a hősugárzótól pecsenyepiros arcú személyek kedélyállapotára jótékony hatással bír... Az est egy bizonyos pontján felnőtt, felelősségteljes munkát végző férfiemberek arra kötöttek fogadást, hogy vajon meg lehet-e enni két nagyobbacska kekszet 1 perc alatt (ivás nélkül)**.

Ez a nedű is fokozta a jó hangulatot

 Amúgy az, hogy egy szobában és osztályon dolgozom Adrien-nel, aki egy mókamester, és Matthias-szal együtt fergeteges humoristapárost alkotnak***, egyrészt sokat javít a munkahely hangulatunkon, másrészt viszont csökkenti a kritikai készségeimet, mert a héten pl. megengedtem magamnak egy viccet**** a professzorral (nem a No, hanem a másik), aki szerencsére nem sértődött meg, csak megjegyezte, hogy mintha egy kissé fel lennék turbózva mostanság :)

*Állítólag a boltban megrökönyödve kérdezték a házigazdától, hogy a hozzávalókból ítélve TÉNYLEG nyár közepén akar raclettezni?

** Empirikus alapon a válasz: nem.

*** nekem mindig a két kuncogó és pikírt öreg bácsi jut róluk eszembe a Muppet Show-ból

**** nem volt nála A Tolla, és az enyémet kérte kölcsön, mire én szabadkozva nyújtottam át neki a béna golyóstollamat, hogy "csak ezzel szolgálhatok, sajnos nekem nincs Mont Blanc-om". Tudom, nem túl vicces, és valójában csak az irigység beszélt belőlem.