Péntek este és szombat délelőtt továbbképzést tartottak La Rochelle-ben, amin szívesen részt is vettünk a rezidensek és kollégák többségével, hogy a hétvégét is ott töltsük a tengerparton. A programunkat az utolsó pillanatban át kellett sajnos tervezni, mert zuhogó eső és erős szél volt, de azért így sem unatkoztunk.
Péntek este a gyógyszercég egy puccos étterembe vitt mindenkit, ahol a főfogás egy nagyobb darab, különleges és lassú módszerrel omlósra párolt marhahús volt, rajta egy kis köteg meggyújtott füstölővel(?), aminek a hamuja is az ízkompozíció részét képezte.
A szombati előadások után a délutánt jobb híján soppingolással töltöttük (megkezdődtek a leértékelések), illetve kávéztunk az egyik La Rochelle-i kolléganővel. Koraeste az egyik, LR-ben lakó rezidenslánynál gyülekeztünk (nála töltöttük az éjszakát mind a hatan), ahol csipszezés mellett ökörködtünk, például: a TV-ben a női pankrációról ment egy műsor, és ezért mindegyikünknek össze kellett raknia a pankrátor-nevét az első háziállata nevét+anyja születési vezetéknevét összekombinálva. Így lett az én nevem Marci K., amiből főleg a "Marci" a franciák szerint rettentő rémisztően hangzik és egész este ismételgették :)
Ezután vacsorázni indultunk a kikötőbe - egy különteremben telepedtünk le, majd később a szomszédos hosszú asztalhoz lassacskán megérkezett egy 15 fős legénybúcsú-társaság. Először csak itt-ott beszóltak poénkodva a mi beszélgetésünkbe, majd a (menyasszonyi ruhába és tollboába öltözött) vőlegény bemutatkozó-estet rittyentett. Az egyik rezidenslány a valódi neve helyett azt mondta, hogy "Inez" - mire egy férfikórus zengett fel és énekelt el egy pajzán dalt, aminek refrénjében együtt szerepelt az "Inez" és a "fenék" szó (közülünk senki sem ismerte). Aztán megpróbálták összehozni "Inezt" az egyik facér és egyébként szimpi pasival, de aztán végül egy másik rezidenslánnyal kellett táncolnia és telefonszámot cserélnie. A pincérek tök jó fejek voltak, és latin zenét tettek be, meg lecsavarták a villanyokat, és asszisztáltak a bulihoz.
A vacsora után átsétáltunk az óvárosba, hogy egy bárban (Troll Bár, méltó a nevéhez) megigyunk egy utolsó szíverősítőt. Már épp indultunk volna haza éjfél felé, mikor az legénybúcsúztatók sms-ben jelentkeztek, és a hollétünk felől érdeklődtek. Meg is érkeztek hamarosan az amúgy is tömött bárba, ahol aztán sikerült felpörgetniük a hangulatot... Nyilván táncoltunk, meg matrózdalokat énekeltünk (La Rochelle kikötőváros ugyebár), amik közül egyet én is ismertem kívülről:
Később más francia slágerek hangzottak fel, és az illuminált vőlegény négykézláb végigmászott a bárpulton, majd táncolt rajta, végül egy hevesebb nóta alatt rövid időre az alsógatyáját is letolta... és az az érdekes, hogy a pultosok velünk együtt nevettek rajta/vele, és a kidobóember sem törölte fel vele a padlót, hiszen csak egy ártalmatlan és jókedvű részeg volt.
Hajnali 2-kor zár a bárok többsége, és ilyenkor felhangzik egy régi francia sláger (sajnos nem jegyeztem meg, melyik), és ez kb. az univerzális jel arra, hogy lehet hazamenni. Még megkaptam én is a telefonszámát egy helyi fiatalembernek, akit másnap a rezidensek viccesen "Frodó"nak kereszteltek el, egyértelmű okokból.
Vasárnap lassacskán indult a nap és délben reggeliztünk, majd az eső elálltával sétálni indultunk a tengerparton, keresztül egy bolhapiacon a városközpontba, majd vissza, hogy találkozzunk megint a LR-i kolléganővel, aztán ismét be a városba fagyizni. Eközben jól átfújt minket a szél, úgyhogy tegnap este óta köhögök... de mindezzel együtt remek hétvége volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése