Megfigyelésünk tárgya

Péntek este két rezidenssel megnéztük a moziban a Superchondriac c. új francia vígjátékot - fergeteges! Ha esetleg majd vetítik otthon, nézzétek meg: az elején úgy tűnik, hogy egy súlyos hipochonder mindennapjairól szól, aki őrületbe kergeti a háziorvosát-jóbarátját, de aztán a nemzetközi helyzet fokozódni kezd (perszehogy a Balkánon), és bonyolódnak az események... Irígylem a franciákat, amiért ilyen sok és jó mozifilm készül a hazájukban (persze nemcsak vígjáték, de ha most erre szűkítve a kört az utóbbi 20 év magyar vígjátékai közül próbálom felsorolni, amin őszintén tudtam nevetni legalább néhányszor, akkor csak a Miniszter félrelép és a Valami Amerika jut eszembe).

Másnap felvonatoztam Párizsba, ahol szombat este leköptek egy kis banánpéppel - nem kell valami vad alkoholmámoros bulira gondolni, csak ismét vendégségben voltam B-éknál, és az a megtiszteltetés ért, hogy megpróbálhattam a kisbabába erőszakolni egy kanálnyi papit (nem sikerült).

Másnap, kihasználva az év első napfényes hétvégéjét, családi-baráti piknikezésre mentünk a Bois de Boulogne-ba, ahol egyébként prostik szoktak tanyázni. De most nem találtak volna maguknak egy talpalatnyi helyet sem, ugyanis a fél városnak ugyanaz az ötlete támadt, mint nekünk (Párizsban nem olyan sok a zöldterület). Azért jót ettünk és napoztunk, bár másokhoz képest mi amatőrnek számítottunk: többen jégakkuba hűtött borral készültek igazi borospoharakkal üvegből (nekünk a szomszédoktól kellett kunyerálni néhány műanyagpoharat...).

A társaságban volt egy másik, kétévesforma kislány is, aki először csak azzal kísérletezett, hogy vajon az anyja vagy az én hasamra kényelmesebb-e ráugrani, de aztán sikerült egy sokkal érdekesebb programot javasolnom neki: találtunk egy bodobácsot, és azt figyeltük, ahogy mászkál. Mivel a bodobácsot nem tudom franciául (sőt, azt sem hogy "bogár", csak azt, hogy "rovar", ami jelen helyzetben túl tudományosnak tűnt), ezért megszemélyesítettem ("il", bár nem tudom, miért éppen hímnemű lett) és próbáltuk kitalálni, hova és miért megy (végül fel a fára, és abban egyeztünk meg, hogy ebédet keres*).

Később az anyuka gratulált nekem, mert még senki idegennek nem sikerült öt percnél tovább lekötnie a kislány figyelmét.

Ez jutott közben eszembe:

"Antoine s Désiré ... egy különös napon egy bogarat találtak. Pohárban találták, sötét volt, fényes, egy napon, ... különös napon - és azóta is megfigyelésük tárgya..."

*tényleg, mit eszik egy bodobács?