A kórházi menzán ma "Bröton-nap"-ot tartottak, bröton menüvel. Mivel eléggé elhúzódott a vizit, ezért a választék már nem volt teljes, de így is jutott (volna) még:
- hideg zellerkrém vagy karfiolsaláta előételnek,
- valami párolt hal vagy
- almaszószos csirkecomb krumplival/párolt zellerrel (ehhez kicsi kockákra vágott zöld dolog járt, amit nem ismertem fel és a konyhás viccesen azt mondta, hogy uborka, de igazából ez is alma volt)
- desszertnek camambert vagy egy süti-válogatás: almapüré + angolpuding + nagyon szorosan és picire összehajtogatott kemény palacsinta karamellel töltve, leöntve vaníliamártással
- cidre (nyilván tök természetes, hogy a kórház dolgozóinak alkoholtartalmú italt szolgálnak fel ebédre).
Az asztaltársaságban ott volt Foucauld is, aki bröton, de elismerte, hogy a fentiek nem képviselik a breton konyhaművészet csúcsát - és nem sértődött meg, hogy az étel része (még a palacsinta is) a tányéromban maradt. A poéngyáros Stéphane még azt is megjegyezte, hogy "lámlám, még a cidre felét is meghagyta, pedig mindenki tudja, hogy alkoholista" (vagyok).
Aztán kiderült, hogy a breton konyha főleg a vaj + cukor +/- liszt alapelemeket variálja, de állítólag azért, hogy a hajnalban kihajózó halászok, akik véletlenül viharba kerülnek, ne haljanak éhen és ehhez kalóriadús étel kell.
Érdekes, hogy szerintem a franciák többsége inkább úgy határozza meg magát, mint "poátöven", "provanszál", "charantais", "csti", "bröton" stb. és csak másodsorban francia. Ráadásul egymásról is elég jól tudják, hogy ki honnan való (részben a tájszólásból, de nem mindig). Bár a brötonok híresek arról, hogy a végletekig soviniszták: az egyik mozgalmuk a régió teljes függetlenségéért küzd (=tüntet), meg még használják a saját nyelvüket és a saját zászlójukat, van külön fesztiváljuk, ahol természetesen minden nem-bröton csak megtűrt személy lehet.
A többiek szerint viszont a brötonokat inkább sajnálni kell, mert náluk állandóan esik az eső, így nem csoda, hogy mindenki alkoholista.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése