Szombat délelőtt egy különleges módját választottuk a városnézésnek: körtúrát az ún. Segway segítségével. Ez egy kétkerekű, elektromos jármű, középen egy rúddal, amibe kapaszkodva és azt döntögetve/forgatva lehet irányítani a masinát. Maximális sebessége 25 km/h, de mondanom sem kell, hogy én ennek legfeljebb a tizedrészét értem el.
Az interneten hirdeti egy kis cég különböző hosszúságú és nehézségű körútjait, amelyek elején egy félórás oktatásban részesülünk egy nagyon türelmes sráctól, aki egyben az idegenvezető is, és meglepően jól beszél angolul. Utána már indulunk is, egy könnyebb útvonalon (a kedvemért) a rakpartokat követve. Még szerencse, hogy ez volt a könnyebb útvonal, mert néha lefagytam a zebra közepén vagy a lejtőn felfele (nem mertem eléggé előredőlni és leállt). Az elején persze megnyugtatnak, hogy pofonegyszerű és biztonságos az egész, bár puszta formalitásból azért vegyük csak fel a bukósisakot...
 |
| Nagyon koncentrálok, hogy függőlegesben maradjak a macskakövön |
A srác sok érdekes részletet mesélt, és a meghirdetett két óránál is tovább foglalkozott velünk.
Elgurultunk a félsziget tövénél a domb alatt futó alagúthoz, amiből kettő fut egymás mellett: egy az autóknak és egy az egyéb közlekedőknek. Mivel az alagút elég hosszú (2 km) és így nyomasztó lenne a gyalogosoknak, ezért a falakra színes mozgóképeket vetítenek zenei kísérettel, óránként változó tematikával. Az apropót az is adja, hogy minden évben megrendezik Lyonban a Fények Fesztiválját, amikor több napon át ilyen fényjátékok láthatók szerte a középületek falain.
Ilyen volt az alagútban:
(a videot persze nem én készítettem, de statisztaként néha látszom rajta, amint elöl repesztek)
1 megjegyzés:
Ma láttam egy segway-es fiút a Váci utcában, láthatóan kuncsaftokra várt
Megjegyzés küldése