Szegény Amélie

A tegnapi nap egy kész vesszőfutás volt...

Délelőtt viziteltem (rezidens nélkül, de három lelkes medika kíséretében, akik nagy kerek szemeket meresztenek, ha kérdezek valamit, de válasz ritkán érkezik), aztán ebédidőben szakorvosi válsággyűlés a novemberi ügyeletek témájában, aminek most csak a végkifejletét mondom, mert inkább részletesen kifejtem egyszer (ha már értek minden részletet), szóval hogy novemberben kb. 2 hétköznap mindenkinek (értsd: a professzoroknak is) benn kell majd ügyelnie 24 órában, de másnap nem jár szabadnap, és az ügyeleti díj még egyeztetés alatt áll.

Innen ebéd helyett hazarohantam, hogy várjam a kazánszerelőt, aki 2-4 között ígérte magát, de 2-kor már rám telefonált, hogy hol vagyok és ő nem tud rám várni, én meg futva értem haza, miután végre találtam egy helyet a parkolóház alsó emeletén. Megnézte a cirkot, ütögette, majd közölte, hogy egy xhskdvscww elromlott benne, és azt ki kell cserélni, ezt persze meg kell rendelni előbb, de LEGelőször is a lakástulajnak ki kell fizetnie a szerződésük hátralékát (ugyanis a tulaj éves átalány-szerződést köt velük régóta az ilyen esetekre, de elfelejtette megújítani). És majd jelentkezik. Tehát továbbra sincs fűtésem, de még szerencse, hogy szokatlanul megenyhült az idő.

Szaladok vissza, és konstatálom, hogy az autó (Amélie) vezetőülés felőli ajtaját behorpasztotta valaki (nem én, és nem tudom, mikor), de nem szólt és így nem fedezi a biztosítás. Bosszankodva indulok vissza a munkahelyre, de a parkolóházban a felfele vezető hajtűkanyart egy kicsit szűken sikerült bevenni, és... szegény kocsi teljes jobb oldalát meghúztam. Nem kicsit, nagyon. Behorpadt több helyen, meg a keréktárcsa is felhorzsolódott... erről inkább nem teszek fel képet, mert horrorisztikus látvány. Azért az ajtó csukható maradt legalább.

Na hát ez egy elég szörnyű nap volt. Amikor meséltem a balesetemet a többieknek, egyhangúlag helyeseltek, hogy abban a parkolóházban rohadt szűk a feljárónál a kanyar, és egyébként látszik is ott a falon, hogy nem én vagyok az első, aki rosszul számolta ki a fordulási szöget. De a héten mások autója is pórul járt, Laurene defektet kapott és az út szélén kellett kereket cserélnie, egy másik rezidenslány meg ma reggel koccant. Erre egy kedves kollégánk (pasi és három csilivili kocsi tulajdonosa) csak annyit jegyzett meg, hogy a nőket nem lenne szabad volánhoz engedni.