Holá, Madrid! 2.

Madridban kultúra-éhségünket számos híres és kevésbé híres múzeum enyhíti, mi ezek közül a Reina Sofia Múzeumot és a Thyssen-Bornemissza magángyűjteményt választottuk. Előbbi fénypontja Picasso Guernica-ja, mellette fényképsorozat mutatja a festmény elkészülésének fázisait: nagyon érdekes, hogyan változtatta folyamatosan a koncepciót, az elrendezést, a hangsúlyokat... Az utóbbi pedig a 12. századtól a 20. századig mutat be remekműveket, köztük két Moholy-Nagy alkotást - bár egyes 20. századi remekműveket némi szkepszissel néztünk (pl. a "Gesztenyeszín alapon zöld négyzet" címűt és tartalmút), de ez bizonyára csak a képzelőerőnk hiányát bizonyítja.

Az egyetlen igazán derűs napot a szabadban, azaz a botanikus kertben (az egyetlen csalódás) és a hatalmas városligetben töltöttük, ahol szobrok, focipályák, büfék, Kristálypalota és egy nagy csónakázótó biztosítja a nagyérdemű kikapcsolódását. Elég sokan voltak a parkban, nem csak turisták, és húszlépésenként egy-egy előadó próbálta felkelteni az érdeklődésünket és ezt aprópénzre váltani. Némelyek egész tisztességesen megdolgoztak ezért, pl. bűvész-műsort vagy breaktáncot adtak elő, míg mások megelégedtek a "szoborember" produkcióval, ami az egész városban igen népszerű. Közülük a kedvencünk az értelmetlen Arany Kos volt: egy ember ült egy arany lepel alatt, a fején egy irtó nagy mű kosfejjel, és ha pénzt dobtak a kalapba, akkor bégetett és megrázta a csengőjét.

A legnagyobb bikaviadal-aréna a városban

Kb 25.000 néző fér be

Híres torreádorok szobrot is kaptak

Az utcaneveket szépen kicsempézik

Kilátás a teraszunkról

     

Amúgy az utazás baljósan indult: L. repülőgépe műszaki hiba miatt késve szállt fel, majd félúton visszafordult és másfél órát keringett Bp felett, végül hajnalban (12 órás késéssel) szállt fel a pótjárat. Én este Poitiers-ből Párizsba vonatoztam, ami csak fél órát késett (egy holtrészeg utast kellett a mentősöknek letessékelni a szerelvényünkről), majd a reptér közelében szálltam meg egy kis, elég új motelben a semmi közepén. Kicsit olyan volt, mint a Psycho-ban a szálloda (az udvarról nyíltak a kis apartmanok), és aggódtam is, hogy a kedvesnek tűnő recepciósfiú majd leszúr miközben tusolok, főleg, miután kicseréltettem vele a lepedőt, mivel volt rajta jópár koszfolt (ez mondjuk egy bangkoki szállóban és árakkal elment volna, na de itt és ennyiért...de igazat adott nekem a srác is, legalábbis ellenkezés nélkül kicserélte). De a gépen másnap nem késett, így délelőtt meg is érkeztem a belváros szívében levő szállodánkba, ahol az elég álmos L. fogadott.

A szállodánk a 80-as években talán még jónak számított, de mivel azóta semmit nem változtattak vagy újítottak rajta (kivéve az ajtóra szerelt dupla zárat, ami önmagában is elég ijesztő), nem csodálkoztunk, hogy viszonylag kedvező az ára. A hatodik emeleten kaptunk egy elég lepukkant szobát, de tetőterasszal(!), igaz, hogy a fürdőben potyogott a csempe és az ablaka a szomszéd szoba teraszára nyílt(?). Sajnos a belváros fogalma még ide is erősen felhallatszott, főleg a szigetelés elégtelensége miatt, kiegészítve a folyosói zajokkal. A honlapjuk állításával ellentétben nem volt wifi (csak jó drágán), a reggeli pedig a régimódi ültetős+pincéres stílusban zajlott, hogy még véletlenül se ehessünk egy zsömlével többet. De legalább a kávéból lehetett repetázni. 

Amúgy a visszaút sem volt zökkenőmentes, Párizsba még időben ért a gép, de a csomagok kézbesítésével nagyon elcsúsztak, majd még taxival is csak 75 perc alatt jutottunk be a pályaudvarra a nagy dugók miatt, pedig a sofőrt erősen motiváltam, és tepert is rendesen, ahol lehetett. Így pont 10 perccel az utolsó vonatom indulása után értem rohanva a peronra, de itt már meg sem lepődtem, amikor tömeg és káosz fogadott. Ezúttal egy öngyilkos miatt késtek 2-3 órát a vonatok országszerte, és így egy órányi várakozás után felszállhattam (a kalauz külön engedélyével) az eredetileg 1,5 órával az enyém előtt induló vonatra, amely végül saját magához képest 3, az utolsóhoz képest 1,5 órányi késéssel érkezett meg éjjel Poitiers-be. De ezt még mindig nagyobb örömmel fogadtam, mintha megint Párizsban ragadtam volna éjszakára.