Aktatologatás

A héten értesítést kaptam, hogy átvehetem a sclerosis multiplex témájú továbbképzésemről szóló igazolást a Poitiers-i orvosi egyetem rektori hivatalában.

Ez a campus területén van, így kedden, szigorúan az ebédszünet vége után legalább fél órával átsétáltam. A nőci egy dossziéból elő is vett egy sima A4-es papírt pecséttel, ami ún. "előzetes igazolás" arról, hogy elvégeztem a tanfolyamot május közepén (!), majd aláírtam az átvételi elismervényt. Azután elmagyarázta, hogy ennek az ideiglenes igazolásnak a fejében vehetem át majd jövő év márciusában (!) a végleges igazolást, de kizárólag személyesen, és akkor már értesítést nem fognak küldeni, az én dolgom, hogy jelentkezzek. Azaz átfutási idő 10 hónap. Pedig ez csak egy sima továbbképzés, nem államvizsga vagy ilyesmi.

Az orvostudományi és gyógyszerészeti kar homlokzata

Közben partizánharcot vívok a szakrendelés titkárságával (ez nem azonos az osztály titkárságával, akik nagyon segítőkészek). Ugyanis rebellis idiótának tekintenek, aki homokot szór az olajozott fogaskerekek közé. Kevésbé költőien részletezve a helyzetet: a szakrendeléseken a dokik nagy része (távolról sem mindenki) rögtön a betegvizsgálat után, néha a beteg jelenlétében mondja diktafonra a leletet. Nekem azonban a szöveg szabatos megfogalmazása nem kis erőfeszítés, ez hosszadalmas, vagyis nem jut rá idő két előjegyzett beteg között, ezért a rendelés végén a dossziékat felcipelem a szobámba, és ott nyugodt körülmények között csiszolgatom mondatról mondatra az ambulánslapot. Így viszont a dossziék kikerülnek a titkárság hatósugarából, és ez rettenetes bonyodalmakhoz vezet, úgymint dossziék nyom nélküli eltűnése. Kezdetben visszacipelgettem őket sajátkezűleg, de ez nem tetszett nekik, mert ha nem a megfelelő ember vette át és nem a megfelelő helyre rakta, akkor elvesztették. Hogy engem kíméljenek (cöcö), egyeztettük titkárságvezetői szinten (!), hogy a dossziékat a mi emeletünkön a mi titkárságunkon egy adott polcra rakom, és egy kijelölt irodista majd mindennap leviszi a megfelelő helyre. De a jelek szerint ez sem működik, mert kétnaponta kapok a titkárnőktől e-maileket, amiben dossziékat reklamálnak ill. keresnek rajtam, vagy olyan is volt, hogy rámszólt, hogy elfelejtettem lediktálni egy beteg lapját, mire kissé pikírten visszaírtam neki, hogy hányas számú file-ban találja meg az adott szöveget (nem vette a fáradtságot, hogy lejjebb görgesse a lapot). Aztán előfordul, hogy 20 perccel később újabb e-mailben megírja, hogy ja, bocs, közben meglett a dosszié. Egyszóval arra pazarolják az idejüket, hogy engem hibáztassanak és maceráljanak, ahelyett, hogy 1. rendet tartanának a dossziék között, 2. nem felejtenék ki a levelekből a mellékleteket, 3. kijavítanák a gépelési hibákat, mert ez utóbbi is rám marad.

De reménykedem, hogy újabb pár hét alatt talán sikerül megoldani ezeket a hatalmas logisztikai problémákat.

Amelyek egy része szerintem abból az idióta rendszerből ered, hogy egy adott betegnek minden osztályon külön hatalmas dossziéja van (tehát külön tárolják őket, és nekem nincs automatikus hozzáférésem mondjuk a kardiológiai dossziéhoz). Egyébként a számítógépes adatbázisban szerepelnek a zárójelentések meg az ambulánslapok, de nem mindig elég részletesek, illetve a zárójelentések sokszor 1 hónappal a beteg távozása után készülnek el, ez itt teljesen normális átfutási idő.