Az osztály titkárságán négy nő dolgozik, mindannyian nagyon-nagyon kedvesek és sokat segítenek nekem. Eleve barátságosak voltak, de amikor kiderült, hogy tudom a nevüket (a főnöknő nem tudja) és még bonbont is vittem nekik (a régi módszer itt is hatásos), teljesen elolvadtak. Készségesen elmagyarázzák, mikor milyen papírt kell kitölteni meg elküldeni és miért. Röhögés nélkül hallgatják a kazettára diktált zárójelentéseimet és egész jól megfejtik, mit is akartam mondani - ha épp egy új szót találtam fel, leírják fonetikusan, de mögé diszkréten kérdőjelet tesznek, jelezve, hogy ezt egy francia nem biztos, hogy megérti. Kérdezgetik, hogy mi újság otthon. Javasolnak látnivalókat és programokat, még a vonatmenetrendet is kinyomtatják nekem. Így tehát hozzájuk fordultam most az albérletkeresési problémámmal is - és nem csalódtam bennük: mutattak egy honlapot, ahol magánszemélyek is hirdetnek, és sokkal nagyobb a választék, mint az ügynökségeknél. Ezen kívül elmondták, hogy hol van az IKEA itteni megfelelője, meg egy bizományi, ahol olcsóbban megkapom a használt háztartási gépeket. És azt is kinyomozták, hogy a TB-számom már aktiválva van (hálistennek, hiszen november óta fizetem a járulékot), de a kártyára még várni kell. Ezt az információt a kórház illetékes személyzeti osztályától hiába vártam...
Ma este pedig ismét koncerten voltam, ezúttal az amfiteátrumban tartottak ingyenes komolyzenei estet, a konzervatórium hallgatóinak zenekara és a katedrális kórusa együtt. Szép és hangulatos volt, és bebizonyosodott, hogy tényleg jó az akusztika, sőt, a felső sorokban jobban lehet hallani az összhangzást, mint lenn a porondon.
 |
| A nagybevásárlásból hazafele megálltam levendulát szedni... |
 |
| Első paraszolvenciám |
 |
| A koncert zárásaként stílszerűen a rabszolgák dala hangzott el a Nabucco-ból |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése