Sopping

Nemcsak a fesztivál-szezon indult be, de egyértelműen javult a városban az egyéb szabadidős programok skálája, valamint ezzel párhuzamosan a helyi népek és a turisták létszáma is. Ma például a városban biciklizve láttam egy evezősverseny végét a Charente-on, egy könyv-kirakodóvásárt, gyerekeknek minijátszóteret (gokart és ugrálóvár), végül egy általam nagyon várt, de végül csalódást keltő "éjszakai kézművespiacot". Utóbbi azért éjszakai, mert este 6-tól éjfélig tart, egy áruház parkolójában. Sajna csak kb. 10 árus vonult fel, elég fantáziátlan kínálattal (égehetős gyurmás ékszerek, Michael Jackson-os bögrék, giccses képkeretek, stb.) Úgy tűnik, itt meg tudnak élni az önjelölt irodalmárok, legalábbis a piac egyik standján egy pasi a saját könyveit árulta, amelyekben a két gyerekével tett távoli+egzotikus+kalandos utazásait tette közzé. A város másik felén pedig egy amúgy vicces manusz akarta rámtukmálni a verseskötetét, valamint az Asztrológia története című mesterművét, amelyet saját kezűleg illusztrált (nem is olyan rosszul).

De a legfontosabb program mindenki számára a szombati soppingolás, amit az tesz lehetővé, hogy a boltok ekkor is estig vannak nyitva. Mindenki nagy szatyrokkal mászkál és ki-betér a boltokba/ból. Ehhez a helyi szokáshoz könnyű volt alkalmazkodnom, így ma a következőket vásároltam:

- három Agatha Christie-kötet franciául  és

- egy Robert Doisneau-album az antikvárium-könyvvásáron

- egy hidratáló (és ránctalanító) arckrém (Clarins francia márka, eddig nem ismertem, de az eladó szerint jobb és olcsóbb mint pl a Lancome)

- egy virágos nyári ruha (leértékelve!!)

- egy fehér nyári lenfelső (szintén leértékelve természetesen)

- egy csokor virág

- két gombóc fagyi (áfonya és rózsa)

- és egy színes szőttes válltáska, valószínűleg a thai-lao-kambo régióból (ezt persze tavaly nyáron tizedennyiért is megvehettem volna, de akkor már úgyis alig fértem be a hátizsákba, és valahogy nem is tűnt praktikusnak, de most nagyon megtetszett).

Tegnap pedig az áruházban nem tudtam ellenállni az akciós Walt Disney-rajzfilmeknek, azzal a kifogással, hogy ennek a nyelvezetét talán majd megértem, és így gyakorlásnak is jó lesz.

Mentségemre szóljon, hogy hétköznapokon kizárólag napi egy kávéra költök pénzt (jójó, nagynéha étteremben vacsorázok), és az estig tartó egész heti munka után úgy érzem, ennyit megérdemlek :)

Egyébként meg nagyon nehéz ellenállni, főleg a ruha-kínálatnak, ami tényleg széles, minőségi, sikkes és az eladók rettentő kedvesek.

Befutó

A városban minden talpalatnyi helyen virágok

Erre járt a Bárányfelhő-bodorító (lásd Lázár Ervin)