Ma végre egyértelmű előrelépés történt az autóvezetés-újratanulás terén: sikerült nyitvatartási időben eljutnom a 2. számú autósiskolába, és csodák-csodájára benn is volt az illetékes. Miután elmagyaráztam, hogy van ugyan érvényes EU-s jogsim (szép rózsaszín), de 13 éve nem ültem volánnál, és akkor sem voltam túl tehetséges - a nőci megnyugtatott, hogy nem lesz itt baj. Először is kaptam kölcsönbe grátisz egy KRESZ-könyvet (tenyérnyi, szép színes ábrákkal, kevés szöveggel, és Androiddal mobiltelcsire is letöltető), hogy felfrissítsem tudásomat, illetve elsajátítsam, milyen szabálytalanságért hány pont levonás jár (pl. ha valaki filmet néz vezetés közben (??), akkor 1500 euro a helyszíni bírság és elkobozzák a készüléket). Majd ha megemésztettem az információkat és a lelkemet is megacéloztam, akkor visszamegyek, és már ülhetek is az autóba befele, aztán irány a forgalom - ugyanis rutinpálya nem létezik. Jeleztem aggodalmamat, hogy nekem TÉNYLEG nulláról kell újrakezdenem a vezetést, de csak legyintett, hogy más is onnan kezdi. Mindenesetre elég normális nőnek tűnik, ő maga az oktató is, úgyhogy talán tényleg igaza lesz... kíváncsi leszek, hogy vajon itt is a saját ügyeik elintézésére használják az oktatók a forgalmi órákat? :) valószínűleg nem. És csak a miheztartás végett: egyetlen forgalmi óra 40 euro (nem tudom, milyen az otthoni tarifa, de remélhetőleg ennél olcsóbb).
Mivel este már nem járt a busz, gyalog jöttem haza az autósiskolából. A belvárosban rengeteg étterem van kiülős/kerthelyiséges résszel, és mint korábban elmagyarázták, a franciák közkedvelt esti családi programja az éttermi vacsora. Ha már homár, én is kiválasztottam egyet, az ízbéli változatosság kedvéért egy (AZ) indiai éttermet, ami épp üres volt. Mint egyetlen vendég, rögtön kaptam welcome-drinket, és pikk-pakk előttem termett a currys-pisztáciás csirke rózsaízű lassival. Közben többen is kedvet kaptak a csatlakozásra, például egy kedves fiatalember, aki meginterjúvolt, hogy mit is eszem épp és milyennek találom, aztán ugyanezt rendelte csak fűszeresebben. Nem volt tolakodó, és úgy tűnik, itt mindenki ilyen közvetlen, mert aztán a másik asztalnál ülő családdal is kitárgyaltuk a rózsa-lassi erényeit. Végül az eredeti indiainak kinéző vendéglős is érdeklődött, honnan cseppentem ide és hol dolgozom, cserébe meghallgattam, hogy ő hogy jutott ide Párizsból és a felesége hol dolgozik.
Tegnap pedig egy gyógyszercég képviselője nagyon "aranyosnak" titulálta az akcentusomat, és megjegyezte, hogy mennyire jól esett neki, hogy kedvesen és mosolyogva fogadtam (hogyne tettem volna, mikor szegény 40 percet várt rám türelmesen), mert tapasztalatai szerint a francia neurológusok elég morcosak és szigorúak. Nem akartam megkérdezni, hogy ez általában vonatkozik rájuk, vagy csak a két kolléganőmre érti (mely esetben igazat kell adnom neki).
Bár velem továbbra is barátságosak, és az egyikük, MH hétvégén hozott nekem kóstolót egy helyi specialitásból (a nevét nem tudtam megjegyezni), ami a disznónak egy része (valószínűleg a szalonnának felel meg) csíkokra szeletelve és jól megfűszerezve. Szegény nem tudhatja, de már a dolog látványától is irtóztam, és a szaga is elég furcsa volt, úgyhogy szégyenszemre kóstolatlanul dobtam a kukába. De a gesztus nagyon jól esett.
Mellékesen pedig találtam egy nagyon vicces blogot, ahol a női szerző épp házfelújítási mizériájáról számol be, és a sztorijai jó része kísértetiesen ismerős nekem, de én már szerencsére túl vagyok rajta és így tudok felszabadultan nevetni rajtuk, ami neki valószínűleg még nem sikerül...
szóval aki tatarozni akar, előtte olvassa ezt: http://nesztelencsiga.hu//
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése