Anyáék már La Rochelle-ben vártak a szállóban péntek este, mikor én csapot-papot otthon hagyva rohantam, hogy elérjem az esti (utolsó előtti) vonatot. A taxis időre érkezett, útközben kézilabda-meccset hallgattunk (Saintes-Montpellier, és nagy meglepetésre csak épphogy vesztettünk). Az állomáson viszont viszont kellemetlen meglepetés fogadott: a vonatom másfél órát késik... A taxis javaslatára addig is beültem a közeli (egyetlen) restibe. Itt megismerkedtem egy részeggel, aki igen meglepődött, amikor megmondtuk neki, hogy Saintes-ben van, mert nem ide készült :) de annyira azért nem esett kétségbe, és elindult szállót keresni.
Közben ittam egy kávét, és elköszöntem a kedves csaposnőtől, hogy akkor indulok a vonathoz. A peronon még nagyobb hidegzuhany: a vonat 2,5 órát késik, és az utána jövő utolsó is csak éjfélre várható... Na jó, egyéb megoldás hiányában visszamentem a restibe, ahol már törzsvendégként üdvözöltek. Valószínűleg elég lehangoló látványt nyújthattam, mert a nő rögtön körülugrált, hozott melegszendvicset és olvasnivalót (egy női magazinban egy cikket találtam a jobbos női politikusokról, rövid portréval Morvai Krisztináról is...). Két helyi arc volt már csak rajtam kívül, munkásruhában biliárdoztak.
Végül újra kiballagtam a teljesen kihalt állomásra, a peronhoz, ekkor a kiírás szerint a vonatom már 3 órát késett... na ekkor kicsit kétségbeestem, hogy jutok én La Rochelle-be?? Közben útbaigazíthattam az első részeget, kinézve a menetrendből, hogy holnap reggel hány órakor jut Niortba.
Jött az állomásfőnök, és barátságosan érdeklődött, milyen vonatra várok itten. Nem túl kedvesen válaszoltam, hogy két és fél órája várok a rohadt vonatra, és igencsak szeretnék eljutni a célhoz. Ellenőrizte a jegyemet, majd elmentünk az irodába, ahol taxit hívott, és beültettek.
Kiderült, hogy ha 30 percnél többet késik a vonat, jelentkezni kell az állomásfőnöknél, hogy találjon valami megoldást - ez kisebb állomás esetén taxi (néha busz) hívása és az SNCF költségén az utasok célbajuttatása. Mivel rajtam kívül már nyilván mindenki rég elindult, egyedül utaztam a taxiban. Egy óra alatt érkeztünk meg (hajnali fél 1-re), közben a helyi sofőr egész sokat mesélt a környék látnivalóiról. A taxi számlája a tízszerese volt a vonatjegyem árának, de azt hiszem, ebben az esetben épp eleget szenvedtem érte...
La Rochelle persze kárpótolt a nehézségekért, de erről külön számolok majd be.
2 megjegyzés:
Háát Anna nem gondoltam volna, hogy még másodállásod is lesz: részegek útbaigazítója :)
Eszmeletlen! En ezt nem is tudtam. Gyanitom, hogy a francia rokonaim sem, mert meg soha senki nem meselt ilyenrol. (Hogy 30 perc utan az allomasfonoknek megoldast kell talalnia).
Megjegyzés küldése