A héten az a kellemes meglepetés ért, hogy a főnököm számontartotta a benn töltött szombat délelőttjeimet (én nem számoltam), és lejelentette a munkaügynek. Ez úgy derült ki, hogy küldtek egy levelet, miszerint a kimutatás alapján 2011-ből még 2,5 (!) napnyi túlmunkám megmaradt (az estig benn töltött túlórák ezek szerint nem számítanak), és ezt 2,5 másfajta megmaradt szabadságnappal együtt (ezt nem értettem pontosan) március 31-ig ki KELL vennem. A szankciókat ugyan nem ismertették. Szerencsés egybeesés, hogy pont jövő hétre amúgy is szabadságot vettem volna ki, mert megérkezik látogatóba Anyukám és Öcsém! De így idénre még mindig marad 30 nap szabadság, plusz az azóta gyűjtött szombat délelőttök - a végén két hónapig be se kell mennem majd dolgozni :)
De nem mindent kapkodnak el ennyire, a múlt héten egy másik munkaügyis nő azzal hívott fel, hogy a betegbiztosítási kártyámhoz kellene a születési anyakönyvi kivonatom hiteles másolata és fordítása. Kicsit meglepett, hogy ez eddig hogyhogy nem derült ki (4 hónapja vagyok itt, és az első nap kértem, hogy intézzék el), ráadásul nem én vagyok az első külföldi munkavállaló... De most otthonról elhozzák, így tovább foroghatnak a kis fogaskerekek a hivatalban.
Ma konzíliumba mentem a belgyógyászatra, ahol két joviális kolléga nekem szegezte a kérdést, hogy akkor most melyik országból is érkeztem? Merthogy fogadást kötöttek - de egyik sem nyert :) (tippek: Ukrajna és Románia). Elmagyaráztam, hogy a nevem ugyan orosz, ez félrevezető lehet, de én magam budapesti vagyok. Na erre sztorizni kezdtek Budapestről, elsősorban a Széchényi és a Gellért fürdőkről.
Szerintem a "Budapest, a gyógyfürdők városa" imázs már egész jól ismert. Bár egy másik kolléga korábban kicsit megbántott, mert azt mondta, hogy tapasztalatai szerint Budapesten kezdődik Kelet-Európa. Hmmm... Mentségére szóljon, hogy 20 éve járt nálunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése