Színház és Saint Benoit

Szombat estére találtam egy színházi előadást. Mivel a városnak nincs állandó társulata sem színháza, nem meglepő módon egy művelődési központban tartották, műanyag székekből álló nézőtéren. Ruhatár sem volt. A társulat is teljesen amatőr volt, de legalább lelkesek, az egyik főszerepet egy nyolcvanéves néni alakította. A "Gyilkos köztünk van" című bohózatot játszották, ami egetverő meglepetést ugyan nem okozott, de egyszeri szórakozásnak kiváló volt. A szöveget elég jól tudtam követni, kivéve a börtönszlengben beszélő szereplőét, mert azt azért kevésbé vágom.
Amit még érdemes megjegyezni, mert nekem tök szokatlan, hogy itt az esti előadások (koncertek, színház, bingó...) mind 20 vagy 20:30-kor kezdődnek, és nem előbb. Részben érthető, mert pl az én munkaidőm is 18:30-ig tart hivatalosan, és a boltok is hétkor zárnak. Én estére eléggé elfáradok, és hogy még fél kilenctől kövessek egy színdarabot hétköznap, amikor másnap reggel munka van, az elég megterhelő. De ők úgy tűnik, így szokták meg, mondjuk cserébe reggel 9 előtt a légy sem mozdul és a két órás ebédidő alatt is rápihenhetnek az estére. Amúgy vacsorázni is későn szoktak, hétkor még üresen konganak az éttermek, és a legtöbben csak 9 körül ülnek be valahova (ennyit az egészséges étrendről).

Ma pedig kihasználtam, hogy végre kisütött a nap és ellátogattam Saint Benoit-ba, ami tulajdonképpen egybenőtt Poitiers-vel, de mégis külön falunak számít (kb mint Budapesten Csömör). Ez nyáron népszerű kirándulóhely, itt két patak folyik össze és körbe erdős dombokon lehet kirándulni. Én megelégedtem egy kis sétával a sáros ösvényen, és utána inkább csak napoztam és olvastam egy padon :)

A főtéren persze áll egy kedves templom

Ki találja ki, hogy mire szolgálnak ezek a rudak?

Még az erdőben is fel kell szedni, különben 35 euronk bánja