Ma kivettem egy szabad délutánt, hogy elmehessek a gyógytornászhoz (a vállam már javul, de még nem tökéletes), és elvihessem az autót a kötelező éves szervízre. Időpontot kellett kérnem, de így legalább mindössze 2 óra alatt átnézték és megcsinálták, amit kellett a márkaszervízben, és ezt beírták a kis autónaplóba. Persze nem kevés pénzért. Az ügyintéző kiszúrta a két kis horpadást is a kocsi bal oldalán, de mentegetődztem, hogy ezeket nem én csináltam (tényleg nem, így találtam egy este a parkolóban, basszus). Összességében tehát az elmúlt két hónapban csinos összeget költöttem Amélie-re, dehát nyilván első a biztonság meg hálát adhatok neki, hogy a mostani esős-szeles időben nem kell a buszmegállóban várakoznom vagy bicikliznem. Az elmúlt egy év és 12.000 km alatt végre kifejlődött az agyamnak az a kéregterülete is, amely rögzíti, hogy előző este/reggel hova parkoltam, így már nem szoktam tanácstalanul álldogálni a parkolóház bejáratánál.
Egy közeli könyvesboltban pedig találtam egy sajtismertető könyvet, amilyet már régóta kerestem. Minden másról (bor, sör, kávé, macaron, tea, csoki, kenyér...) rengeteg könyvet írtak, de a sajtokról alig - úgy látszik, ez annyira alapismeret itt, hogy kár szót vesztegetni rá. Ez a könyv is olyan útikalauz-szerűség, amely a francia tájegységek jellegzetes sajtjait és receptjeit mutatja be, de egyben a régiót is. Poitou-Charente specialitása persze egy kecskesajt, a chabichou: http://en.wikipedia.org/wiki/Chabichou. Ám nekem nagy szükségem volt már egy ilyen sajtajánlóra, mert ma is sikerült egy olyan camambert vennem, amiből csak egy falat ment le (pedig általában megeszem a camambert), a neve "La Roustique" és ide érzem a szagát a bezárt hűtőszekrényajtón át.
Amúgy ma a kórházi menzán "kínai nap" volt a kínai újév tiszteletére: lampionokat aggattak fel, és csak kínai kajákból lehetett választani, és a leves nem is volt rossz, de nem hiszem, hogy a szójaszószos disznópofa jellegzetes kínai fogás lenne. Bár ki tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése