Szombat estére a kolléganőm, Isabelle vendégségbe hívott magukhoz, "egy kis palacsintázásra". Mint kiderült, ez 15 vendéget jelentett (12 felnőtt, 3 gyerek), akik közül szerencsére mások sem mind ismerték egymást. Házi keverésű koktél-aperitif után egy nagy-nagy asztalt ültünk körbe, aminek közepén két, villannyal működő palacsinta-készítő eszköz várt: a sütőplatni részen 6 db kerek mélyedésbe kell belecsurgatni a palacsintatésztát, majd 2 perc múlva megfordítani, és kész is, lehet újrakezdeni. A tenyérnyi forró palacsintákra ezután mindenki kedve szerint pakolhat a kis tálakban felhalmozott feltétek közül (sonka, sajtok, zöldségek, pirított csirkehúskockák, lazac, paradicsomszósz, fürjtojás, kecskesajt, stb), de az eszközhöz közelebb ülők gyakorlatilag folyamatosan csurgatnak-forgatnak-lapátolnak. A sós turnus után jönnek az édes feltétek desszertnek (lekvár, nutella, csokikrém, almaszósz, és egy kisgyerek nagyon reklamálta a tejszínhabot). A palacsintát persze nem tekerik, csak félbehajtják. Közben jár mellé a cidre (breton hagyományok szerint) vagy bor, majd a végén az emésztést elősegítendő konyak.
A társaság elég vegyes, de kedélyes volt. Ismét rácsodálkozhattam, hogy hányféle francia tájszólás van, és néha egymást is alig értik. A társaságban amúgy volt más külföldi is, egy olasz (archetípus: nagyhangú, egomán pasi, aki szerint pasta-t és kávét Olaszországon kívül máshol nem érdemes fogyasztani) és egy vietnámi, bár mind a ketten harmincegynehány éve élnek Franciaországban, úgyhogy már helyinek számítanak. A mellettem ülő nővel elég nehezen tudtam társalogni, mert hallássérült volt, és így furán is beszélt, bár én még mindig jobban értettem őt, mint ő engem (pedig azt hinné az ember, hogy a szájról olvasással kiküszöböltetik az akcentusom). Egy másik pasival pedig ismerősnek tűntünk egymásnak, majd hamarosan kiderült, hogy a közeli vinotéka eladója, ahol pár hete én is vásároltam két üveg bort (és az egyiket pont el is hoztam ebbe a vendégségbe...). Amúgy ő volt az, aki kvázi sértésnek tekintette, amikor Chateau Lafitte-Testont* kerestem nála, mert az adott borvidékről sokkal jobbakat tart csak.
A nem elhanyagolható mennyiségű koktél/bor/cidre/konyak után mindenki szépen beült a kocsijába és jóllakottan hazaautózott a zuhogó esőben.
*ami annyira ízlett nekünk nyáron, lásd: http://mlledesaintes.blogspot.hu/2013/07/nyamm.html
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése