Tegnap járt le a három hónapos szerződés-hosszabbításom Poitiers-ben. No prof már decemberben kérdezte, hogy nem akarnék-e maradni még, mert az ő részéről támogatná az ötletet, és hajlandó lenne szólni az érdekemben az igazgatóságnál. És szemérmetlenül szembedícsért (négyszemközt), pedig szerintem csak szüksége van minden lehetséges munkaerőre, mert a kolléganőm szülési szabadságra megy, egy másik pedig kispapa-szabadságra.
Őszintén szólva a válasz nem volt reflexszerű, azonnali igen, mármint nem maga Poitiers, hanem mindazon okok miatt, ami miatt az ember hazavágyik. De azért nem is kérettem magam, és megegyeztünk egyelőre 6 hónapnyi hosszabbításban. Ő ezt felterjesztette a főigazgatónak, és két nappal később vizit közben megkeresett a folyosón, hogy gratuláljon a pozitív válaszhoz. Ezt a velem dolgozó egyik ifjú rezidens, Aude szó szerint tapsikolva fogadta (amúgy is ilyen hebrencs lány, de jól kijövünk egymással).
Időben szóltam telefonon a személyzetisnek, de az csak a múlt héten (23-án) küldött No-nak e-mailt az ügyben, írásos jóváhagyását kérve (ismét). Ezt 3 perccel később meg is kapta válaszlevélben és egy tőmondatban. Most hétfőn megint érdeklődtem, hogy hogy is állunk, de megnyugtattak, hogy folyamatban van a dolog és mások is vannak hasonló cipőben rajtam kívül, ne aggódjak.
Tegnapelőtt, 30-án délután megint hívtam a nőt, hogy az a helyzet, hogy 1-én és 2-án ügyelek, úgyhogy jó lenne addigra nyélbe ütni a szerződést, különben nem leszek fedezve és esetleg másik ügyeletest kell keresni. Ekkor nagy morogva elküldte a féloldalas (!) szerződést (amiben az előzőre hivatkoznak, csak a dátum más) aláírásra, de állítólag még várja valami hatóság végleges beleegyezését. Mindegy, én a részemről tegnap aláírtam és visszaküldtem, ma pedig felvettem a kétnapos hétvégi ügyeletet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése