Menza

Tegnap a rezidensekkel mentem ebédelni a kórház mellett levő kolesz menzájára. Ők mindig ott és mindig együtt ebédelnek, havonta fizetett ebédpénz fejében. Sejtettem, hogy nem egy Michelin-csillagos étterembe megyünk, de a kantin várakozáson aluli volt:

Kétféle köret (vizes krumplipüré és párolt kelkáposzta) és kétféle hús (nyúlpörkölt és húsgombóc) közül lehet választani, igaz, hogy emellé többféle saláta közül lehet szedni, meg van sokféle előrecsomagolt keksz, süti, sajt, joghurt (ezt kezdettől fogva nem értettem - ebéd után desszertnek joghurtot enni? de itt nagyon népszerű), kólaautomata és kávéautomata. De maga a főétel borzadály. Hova tűnt a kifinomult francia gasztronómia?

És mindezt megkoronázza a környezet: a hosszú asztalokat valaha fehér lepedőkkel (!) takarják le, lócákon ülhetünk, itt-ott cigarettacsikkek, sörösüvegek. A falakon végig döbbenetes freskó, amit valószínűleg Bosch pokol-ábrázolásai ihlettek. Az hagyján, hogy pornográf, de a vért és békákat hányó torzszülöttek nemigen hozták meg az étvágyamat. Közben kiderült, hogy az alakok realisztikus arca a kórház professzorait, vezetőit és ismert személyiségeit ábrázolja, és egy művészeti iskola diákjai festették anno - az alanyok nyilván nem sejtették, milyen testet rajzolnak melléjük.

Az ebédlő este diszkóként és sörözőként funkcionál a jelek szerint (darts és diszkógömb), ezen kívül befele menet átvágtunk egy kötelező csocsó-biliárd-szalonon, egy videojáték-termen, és láttam, hogy a belső udvaron egy medence is van. Kísérőim elmondták, hogy meleg nyári napokon a délelőtti és délutáni műszak között rendszeresen csobbannak itt a rezidensek, és nem csak azok, akik a koleszben laknak.

Hiába, élni tudni kell :)