Költözés - II. fejezet

Tegnap a költözés meglepően simán lezajlott.

Reggel 8-ra elmentünk a bérelt furgonért, 8:20-kor már kezdtük is a pakolást. E. is átjött segíteni, így hárman nagyon gyorsan haladtunk, és a mosógépet egy kis fogantyús talicskán (a magyar szakkifejezést nem tudom, franciául "ördög"nek hívják, biztos, mert két szarva van) legurítottuk a pár lépcsőfokon, aztán meg beemeltük a platóra. Poitiers-be már csak ketten mentünk, és szerencsére nem nekem kellett vezetnem (már a furgon méretei miatt sem), mert a monszunszerű esőzés miatt alig lehetett valamit látni az útból. Fél 11-re már meg is érkeztünk, csak sajnos a kocsi nem fért be az előudvar kapuján (pedig levélben engedélyt kértem a beparkolásra a többi lakótól), ezért lazán elfoglaltuk a buszsáv felét. De ez errefele nem baj, mindenki ott és úgy parkol, ahogy akar. A bőröndök és a dobozok nagy részét már fel is vittük a lakásba, mire megérkezett Eric sógora, hogy segítsen felvinni a mosógépet. Így tehát egy gerontológus és egy sebész felkapta a masinát és felaraszoltak a csigalépcsőn, miközben egy neurológus okos tanácsokat adott nekik és sápítozott. Azért a helyére került a cucc, és mivel délre már végeztünk is a küldetéssel, elmentünk a város szélén levő áruház-faluba szekrényt nézni, az ugyanis nincs a lakásban. Viszont dél és 2 között minden nagyáruház zárva van ebédszünet miatt, az egyetlen kivétel a könyvesház volt (kultúrával is jól lehet lakni ezek szerint), és meg is leptem magamat költözködésem alkalmából egy díszkiadásos DVD-vel, na vajon kinek a főszereplésével? (rávezetés: a film címe Borsalino). Meg vettem egy norvég krimit is franciául, meglátjuk, mennyit értek majd meg belőle. De vissza kellett mennem Saintes-be, mert ugye még mindig nem volt gáz a fűtéshez és a melegvízhez.

Este négyesben (E-val, Erickel és Eric unokahúgával, aki a segítőkész sógor lánya) egy thai étteremben ünnepeltünk.

Ma 15 és 17 óra között ígérték a gázbekötő-ember érkezését, aki 15.05-kor be is csengetett, és nagyon udvariasan és szakszerűen 7 perc alatt megnyitotta a csapot, úgyhogy azonnal be tudtam indítani a cirkot (14 fok volt a lakásBAN), és a mai naptól itt lakom. A takarítás és a kidobozolás nyilván még folyamatban van.

Ezennel tehát poitevine (poátövin) lettem, ami a Poitiers-i illetőségű nőnemű dolgok jelzője (nem csak embereké).

Az adminisztratív ügyek intézése szerintem megér majd egy külön bejegyzést... de azokkal is döbbenetesen jól állok már.