Saintes-i, majd Poitiers-i hétköznapok: Poitiers

Pénteken az utolsó vonattal sikerült átérnem a megyeszékhelyre, Poitiers-be ahol Anya és Éva várt már rám a zuhogó esőben. Az állomással szembeni elég lepukkant hotelben szálltunk meg (nem tudtuk előre, hogy lepukkant), és másnap a nemzeti ünnepen (és egyben a születésnapomon) indultunk városnézni. Az óváros egy dombtetőre épült, így némi lépcsőmászással lehet megközelíteni a román stílusú templomairól híres kerületet. Délelőtt 10-ig tök üresek voltak az utcák, mondjuk az eső is szemerkélt, de utána beindult az élet, megtaláltuk a piacot, és mellette az egyik templomot (Notre Dame), amely a 11. században épült - gyönyörű szobrokkal díszített homlokzattal. Később a főtéren láttuk a fegyveres erők felvonulását seregszemlével (helyi léptékben), zászló előtti tisztelgéssel, és öt főtisztet avattak a Becsületrend Lovagjának a hazáért tett érdemeikért. Ezután átsétáltunk a Szent Péter katedrálishoz, onnan a folyópartra (a parton az elvadult ligetek/kertek kissé hervasztóak, de a vízen liliomok nyílnak majd), ami inkább csak patak. Megtaláltuk még a város védőszentjének, Szent Radegunda földi maradványait őrző kisebb templomot, egy 4. századi keresztelő-szentélyt freskókkal, egy antikvitást és egy képregény-boltot is.

Kutyás sorminta a boltíven, felette képek az Újszövetségből

A Megye Zászlója előtt tisztelegj!

A haza szolgálatában álló erők, köztük a tűzoltók is

A születésnapomra egy virágos szalmakalappal leptem meg magam, amelynek a kiválasztásában a rokonokon kívül a kalapos májsztro is segített. Némi pihenő után, immár kevesebb esőben tértünk vissza a beharangozott utcabál helyszínére, a városháza előtti főtérre. Tömeg helyett inkább csak lézengtek az emberek, ill. futkároztak a gyerekek, várva a koncertet, ahol az együttes best-of-slágerek-1960-2012 mixet játszott. Közben már osztogatták a dizájnos farúdról lógó lampionokat, bennük gyertyával, hogy sötétedés után egy bohóczenekar vezesse a népet a városligetbe, ahol a tűzijáték lesz az est fénypontja. A lampion-osztogatásra igyekezve találkoztam a polgármesterrel (láttam a délelőtti ceremónián), aki igen kedvesen rámköszönt és parolázott velem. Bevallom, hogy a tűzijátékot már a szállodaszobában néztük, élő közvetítésben Párizsból, mialatt a kommentátor számszerű adatokkal és tudományos magyarázatokkal igyekezett feldobni (?) az élményt. Az idei kompozíció témája a "diszkó" volt, emiatt egy hatalmas diszkógömböt húztak fel az Eiffel-torony belsejébe, és a robbanások alatt a legnagyobb diszkóslágereket hallgathatta hangszórókból a bemondó szerint 700.000 néző a helyszínen.

Másnap egy kevésbé turistás városrészbe sétáltunk még el, de nem volt sem szívderítő, sem túl érdekes, így a vonat indulásáig inkább megreggeliztünk. Poitiers egyetemi város lévén, nyárra valószínűleg kiürül, és az év többi részében biztos hangulatosabb, de most nem volt túl vonzó - amiről biztos az is tehet, hogy itt dokumentáltan sokkal többet esik és hidegebb van, mint a megye többi részében.