Visszatérve a szokásos poátövin időjárás fogadott: felhős, ködös idő, napok óta semmi napsütés, és emellé elég hideg (18-20 fok), úgyhogy elővettem a téli paplant, mert vacogok a lakásban, bár egyesek szerint kórosan fázós vagyok. A tanév kezdetével látványosan megnőtt a város lakossága, ez leginkább a reggeli dugók és a boltban a sorok hosszán látszik. Ma az áruházban egyébként olyan bennfentesen és célirányosan cikáztam a sorok között paradicsomszószt vadászva, hogy egy csajszi a sok helyi helyett tőlem kérdezte meg, merre találja a tejszínhabot :) de csak nagyjából tudtam útbaigazítani.
Visszatértem a kórházi menzára is, ahol szintén elképesztő tömeg van (a sok éhes orvostanhallgató ellepi a terepet). Ez nem az apokaliptikus freskójú rezidens-kolesz, hanem a kórház legfelső (11.) emeletén található kantin, ahol a névreszóló mágneskártyára feltöltött pénzzel lehet csak fizetni. A választék jobb, mint a rezidenseknél - mindig van sokféle saláta, gyümölcs és desszert, meg 3-4 féle frissenkészült főétel, de azt is cifrázzák, pl. nyúlpörkölt, halfilék, meg egyszer volt kagylószósz is. A közös bennük, hogy mind ízetlen zöldségkörettel vagy sült szalmakrumplival (french fries, haha) fogyasztható. Emiatt, amíg olyan fejedelmi dolgom volt, hogy otthon várt valaki (Anya) gőzölgő tyúkhúslevessel vagy rakott zöldbabbal, amikor csak lehetett, hazaugrottam enni a kétórás ebédidőben. És így végre értelmet nyert a hossza, mert ebéd után mindig jutott idő egy húszperces szundira, és láss csodát: tényleg hatékonyabb ezután a délutáni munkavégzés! De az ilyen szieszta alapesetben csak keveseknek jut, és így továbbra is túlzásnak tartom a két órát. Amiből általában végül ingyen-túlórázás lesz.
2 megjegyzés:
Ma az egyik főfogást GULYÁS (goulache) néven hirdették - mondanom se kell, hogy köszönőviszonyban sincs vele. Egy pörköltszerűséget kell elképzelni, irtó nagy és elég gusztustalan marhahús-darabokkal, némi barna szósszal, és ehhez lehetett választani köretnek vagy párolt zöldbabot (?) vagy szalmakrumplit. A séfhez nem mentem el reklamálni, de a kollégáimat azért felvilágosítottam, hogy EZ NEM GULYÁS.
Ma az egyik főfogást GULYÁS (goulache) néven hirdették - mondanom se kell, hogy köszönőviszonyban sincs vele. Egy pörköltszerűséget kell elképzelni, irtó nagy és elég gusztustalan marhahús-darabokkal, némi barna szósszal, és ehhez lehetett választani köretnek vagy párolt zöldbabot (?) vagy szalmakrumplit. A séfhez nem mentem el reklamálni, de a kollégáimat azért felvilágosítottam, hogy EZ NEM GULYÁS.
Megjegyzés küldése