A hétvégét Saintes-ben töltöttem. Szombat délután Ericre várva soppingoltam egy kicsit a belvárosban, majd beültünk a kedvenc kávézójába, amit egy spanyol pasi vezet, és van rengetegféle tea meg frissenpörkölt kávé meg sütik. Szóval Eric végre előkerült - mert augusztus eleje óta nem sok hírt/választ kaptam tőle, de mostanra kiderült az alibije: három hétig vitorlázgatott Spanyolország körül. Ez alkalommal ünnepélyesen megkapta az Anya által kifejezetten neki kötött pulóvert (vitorlás-motívummal). Megtudtam a legfrissebb híreket is a neurológiai osztályról: augusztusban végre érkezett egy új kolléganő, ezúttal román, de állítólag annyira nem beszéli a nyelvet, hogy a kamarai interjú után nem adták meg neki a működési engedélyt. A júliusban besegítő helyettes (francia) neurológus pedig közölte, hogy semmi pénzért nem marad tovább. Akadnak tehát még problémák.
Ezután E-hoz mentem, akinek a lelkészlakja 300 nm-nyi plusz a kert, úgyhogy jutott nekem egy szuper lakosztály. Nála vacsoráztunk meg dumáltunk, aztán este még visszamentünk a citybe egy sörözőbe, és Erickel hármasban még koccintottunk egyet a viszontlátás örömére. Az este során kiderült többek között az a furcsa tény, hogy Eric nem ismeri az Elsüllyedt világok c. nagysikerű francia rajzfimsorozatot (korábban már írtam róla), ellenben kívülről tudja a negyvenes-ötvenes évek amerikai rajzfilmjeinek a producereit (!) és zeneszerzőit (!).
Vasárnap a közös reggeli után E-nak sietnie kellett megtartani az istentiszteletet, én pedig az éves nagy saintes-i bolhapiacra mentem, ahol lejártam a lábam a napsütésben, legalább 3 órát nézelődtem, és szert tettem sok olyasmire, ami nélkülözhetetlen egy francia háztartásban (pl. konyakospohár-készlet, Asterix-es sütisdoboz, Harry Potter franciául). Végül hazavezettem Poitiers-be, és örülök a konyakospoharaknak, mint majom a farkának. De én Baileys-t fogok majd inni belőlük.
Még a szombat délutáni soppingolás közben betértem egy vinotékába, és lazán megkérdeztem, hogy tartanak-e Chateau Lafitte-ot. (Erről a borról már esett szó egy bejegyzésben itt: http://mlledesaintes.blogspot.fr/2013/07/nyamm.html). A sommelier-nő csak egy pillanatra lepődött meg, aztán közölte, hogy nem tart készletben, de tud rendelni, ha gondolom, és elkezdte keresni a füzetében. Közben meséltem neki, hogy nemrég ittam ilyet és az áruházban nem találtam, ezért keresem nála. Odalapozott a listáján, és fapofával mondta, hogy egy üveg ára 1500 euro. Mennyi???? Hát itt valami félreértés lesz. Annak idején az étteremben nem két fillérért vacsoráztunk, de hát azért nem volt 1500 euro az az üveg... még szerencse, hogy a telefonommal készítettem a képet, és így meg tudtam neki mutatni. Na és ekkor kiderült, hogy amit mi ittunk, az Chateau Lafitte-Teston, ami egy közepesen híres, jó minőségű délvidéki bor, de még csak nem is bordói, hanem Madiran-i. Ebből is tud rendelni persze, üvegje kb 15 euro.
Csalódva köszöntem el tőle, teljesen hülyének is érezve magamat. Ettől persze még finom volt az a bor.
Na de mi kerülhet egy üveg bordóin 1500 euróba???
Ezután E-hoz mentem, akinek a lelkészlakja 300 nm-nyi plusz a kert, úgyhogy jutott nekem egy szuper lakosztály. Nála vacsoráztunk meg dumáltunk, aztán este még visszamentünk a citybe egy sörözőbe, és Erickel hármasban még koccintottunk egyet a viszontlátás örömére. Az este során kiderült többek között az a furcsa tény, hogy Eric nem ismeri az Elsüllyedt világok c. nagysikerű francia rajzfimsorozatot (korábban már írtam róla), ellenben kívülről tudja a negyvenes-ötvenes évek amerikai rajzfilmjeinek a producereit (!) és zeneszerzőit (!).
Vasárnap a közös reggeli után E-nak sietnie kellett megtartani az istentiszteletet, én pedig az éves nagy saintes-i bolhapiacra mentem, ahol lejártam a lábam a napsütésben, legalább 3 órát nézelődtem, és szert tettem sok olyasmire, ami nélkülözhetetlen egy francia háztartásban (pl. konyakospohár-készlet, Asterix-es sütisdoboz, Harry Potter franciául). Végül hazavezettem Poitiers-be, és örülök a konyakospoharaknak, mint majom a farkának. De én Baileys-t fogok majd inni belőlük.
Még a szombat délutáni soppingolás közben betértem egy vinotékába, és lazán megkérdeztem, hogy tartanak-e Chateau Lafitte-ot. (Erről a borról már esett szó egy bejegyzésben itt: http://mlledesaintes.blogspot.fr/2013/07/nyamm.html). A sommelier-nő csak egy pillanatra lepődött meg, aztán közölte, hogy nem tart készletben, de tud rendelni, ha gondolom, és elkezdte keresni a füzetében. Közben meséltem neki, hogy nemrég ittam ilyet és az áruházban nem találtam, ezért keresem nála. Odalapozott a listáján, és fapofával mondta, hogy egy üveg ára 1500 euro. Mennyi???? Hát itt valami félreértés lesz. Annak idején az étteremben nem két fillérért vacsoráztunk, de hát azért nem volt 1500 euro az az üveg... még szerencse, hogy a telefonommal készítettem a képet, és így meg tudtam neki mutatni. Na és ekkor kiderült, hogy amit mi ittunk, az Chateau Lafitte-Teston, ami egy közepesen híres, jó minőségű délvidéki bor, de még csak nem is bordói, hanem Madiran-i. Ebből is tud rendelni persze, üvegje kb 15 euro.
Csalódva köszöntem el tőle, teljesen hülyének is érezve magamat. Ettől persze még finom volt az a bor.
Na de mi kerülhet egy üveg bordóin 1500 euróba???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése