Játék a kastélyokban

Az egyik gyógyszercég laza továbbképzést (=alibi a punnyadásra) szervezett a hétvégére egy kastélyszállóba, Bordeaux-tól még 100 km-re délkeletre (ez itteni viszonylatban csak egy nagyobb ugrásnak számít). Mivel a kolléganőim nem jöttek, a cég képviselője vitt oda péntek délután, ragyogó napsütésben. A kicsi, de szép kastélyt igényesen felújították, és golfpályákat alakítottak ki a környékén. Építettek hozzá wellness-részleget is, meg kávézót, éttermet külön épületben - egyszóval nagyon kellemes volt a környezet.

Persze alig ismertem valakit és őket is csak látásból, de szerencsére volt ott egy-két közvetlen alak, akik gond nélkül kifaggattak, hogy ki vagyok és honnan jöttem. Végül megérkezett a saintes-i neurológus bácsi is, aki nem a kórházban dolgozik, hanem rendelője van a városban és korábban már megismerkedtünk, ő pedig bemutatott az ismerőseinek. Így jó hangulatban telt a vacsora, az egyik pasiról például kiderült, hogy a fia a budapesti Francia Intézetben dolgozik, én pedig megtekinthettem a bácsi okostelefonjában levő 200 fotót, amelyeket a világ mindenféle táján készített, illetve az autóját, a motorját, a medencés házát, a bordeaux-i lakását, stb. árbázolták. Nem kell aggódni, a feleségéről is mutatott képet :)

Jobbra a golfpálya kezdőknek, balra a tornyos épület egy galambdúc!

Szombaton is volt némi tudománykodás, visszafogott mennyiségben, aztán az újabb flancos ebéd után kitalálták, hogy van a közelben egy másik kastély, amit érdemes lenne meglátogatni hazamenetel előtt: Chateau de Monbazillac. 

Tehát elautóztunk megnézni a 16. századi váracskát, amely saját készítésű boráról híres: nagyon édes fehérbor, kísértetiesen emlékeztet az aszúra. A kastélyban egy kisebb kiállítást rendeztek be korabeli bútorokkal - irtó hangulatos és olyan emberi léptékű volt az egész, még a franciák is ámuldoztak meg ájuldoztak, pedig nyilván nem ez volt az első ilyen kastély, amit láttak. Az épület egy dombtetőn áll, ahonnan szép a kilátás a szomszéd városra, Bergerac-ra, és az egész vidéket beterítő szőlőültetvényekre.

Hazafele már a bácsi hozott, és a tiszteletemre Liszt-rapszódiát hallgattunk, miközben a BMW-jével repesztett az autópályán :)

Ferde lett a kép, de azért visszaadja a hangulatot

A távolban még épp kivehető Bergerac templomtornya