A Tanár Úr rettentő komolyan veszi a feladatát, hogy bevezessen engem a francia kultúra legmagasabb szféráiba, ezen belül is a méltatlanul mellőzött és az utókor által lesajnált vagy éppen kinevetett barokk stílus szépségeibe. Az órákra színes fénymásolatokkal készül, hogy illusztrálja a barokk építészet jellegzetességeit (amelynek legtipikusabb példája, mondhatni iskolateremtő mintája a Versailles-i kastélykomplexum) és a leghíresebb festményeket. Hosszasan elemeztünk két korabeli szonettet, amelyeket hatalmas beleéléssel olvasott fel, és alkalmunk nyílt értelmezni a túlburjánzó költői képeket illetve a bonyolult összetett igeidőket is (amiket manapság már senki nem használ). Lenyűgöző, hogy szó szerint két órán keresztül képes beszélni a barokk stílusjegyekről, azok eszmerendszeréről, és mindezek történelmi kulisszáiról, ráadásul érdekesen. Az óra végén pedig meglepett a gimnáziumi francia irodalom-tankönyvvel, amely 570 oldalon keresztül öleli át a francia irodalmat egészen napjainkig (és egy kicsit az egyetemeset is, abból a korból, amikor még nem létezett a francia nyelv sem, de ezt az időszakot csak érintőlegesen persze). Nagyon igényes kivitelezésű könyv, nem szöveggyűjtemény, hanem minden szerzőtől csak 1-2 jellegzetes részlet szerepel benne és inkább történelmi-kultúrális-személyes kontextusba helyezi az életművüket.
Szóval annak ellenére, hogy a beszédkészségem keveset fejlődik az órák során, azért a látóköröm tágul és lassan többet tudok majd a Napkirály udvarának szokásairól, mint egy átlagos francia. (Itt megjegyzem, hogy hasonló már előfordult: az órán megtanultam, mi a különbség definíció szerint a fleuve és a riviere (folyó) között, és amikor erről megkérdeztem egy kollégámat, neki fogalma sem volt róla - hogy az első a tengerbe ömlik, míg a második egy másik folyóba, még ha az utóbbi vízhozama nagyobb is.) Ez aztán a hasznos tudás, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése