Pons

A tegnapi nap haszontalanul, de élvezetesen telt: shoppingolás a nagy éveleji leárazások apropóján. És a sok cekkert már nem biciklin vagy autóbuszon, hanem a készséges autóval hoztuk haza, ami közben az Amélie nevet kapta (A-val kezdődik a rendszáma).

A mai napon egy nagy kirándulásra indultunk: a 40 km-re levő Jonzac kisváros híres (legalábbis regionális léptékben) akvaparkjába, ahol beltéri homokos vízpart, hullámmedence, trópusi csarnok, jakuzzi, hammam, és még sok egyéb kényeztetés várja a népeket. Neki is készültünk alaposan, oldszkúl térképen (nincs még GPS) útvonal megtervezve és Amélie-vel irány dél. Szerencsére egy nyílegyenes és új kétsávos autóút vezet arra, így egész jól haladtunk Pons városkáig (20 km - 30 perc...). Itt viszont elég nagy köd telepedett a tájra, és ez nemcsak depresszív, hanem egy kezdő sofőr és aggódó utasa számára komoly stresszforrás. Bekeveredtünk a szép főtérre, ahol a piros kapus városháza, egy nagy harangtorony, angolpark, rózsalugas, néhány étterem biztosít kellemes hangulatot (nyáron) és a helység egy szülöttjének szobra, aki az állam és az egyház szétválasztásának (1905)  fő harcosa volt, és mint ilyen, hatalmas tiszteletnek örvend. Körbejártuk tehát a teret, és végül úgy döntöttünk, ennyi élmény mára elég volt, hiszen előttünk áll még a visszaút a déli ködben. Egyszóval visszaindultunk Saintes-be, de hogy ne fulladjon teljesen kudarcba az út, megálltunk egy benzinkútnál, és sikerült (életemben első alkalommal) megtankolnom az autót. A pálya nehezített volt, mert ez egy teljesen önkiszolgáló kút, nulla személyzettel, ahol előre be kell tenni a bankkártyát és beütni a kódot, aztán tölteni, és így biztosan nem távozhat senki fizetés nélkül. Volt egy pillanat, amikor majdnem segítséget kértem a mögöttünk várakozó motorostól, de aztán sikerült egyedül teljesítenem ezt a kihívást.

Visszaérve Saintes-be természetesen kisütött a nap.

Kárpótlásul viszont pogácsa készül :)

Torony órával és haranggal, háttérben a városháza