Családlátogatás

Vasárnap indult haza Anya a párizsi Air France járattal. Csakhogy el is kell jutni valahogy odáig... Vasárnap csak ritkán megy TGV közvetlenül a reptérre, és így muszáj volt elérni a 10.21-es vonatot Angouleme városából, viszont az első vonat Saintes-ből csak délelőtt 11-re ér oda. Egyértelművé vált, hogy autóval kell menni a 80 km-re levő városba, dehát nem nagyon lelkesedtem az ötletért, főleg ha időre kell menni meg jó kis zuhét jósolt a meteorológus. Már kezdtünk belenyugodni az elkerülhetetlen kalandba, amikor egy hármasban és konyha-angolsággal folytatott kávézgatás során Eric hős megmentőként felajánlotta, hogy ő szívesen vállalja a sofőr-szerepet (bármiféle ráutaló magatartástól tartózkodtam pedig - igaz, hogy azért, mert a kiírás szerint vasárnap ügyeletes lett volna... de szerencsére ezt még korábban elcserélte, csak nem jelölték a táblázatban). 

Cserébe azt kérte, hogy Angouleme-ből közvetlenül Bordeaux-ba menjünk családi ebédre az öccséékhez. Ez ellen természetesen semmi kifogásom nem volt, különösen, hogy a sógornője magyar.

A szakadó esőben tehát időben odaértünk a pályaudvarra, Anya utolsó jótanácsai után gond nélkül felszállt a vonatra (és épségben meg is érkezett a reptérre, majd haza). Mi meg leautóztunk Bordeaux mellé, és nagyon kedves vendéglátásban volt részem. A három éves kisfiú most kezd beszélni, de már szinte mindent ért magyarul és franciául is, és sokat kellett vele játszani bújócskát az asztal alatt, meg a magasba dobálni a nyusziját. Közben a ház asszonyáról kiderült, hogy Pesten kb 3 utcányira lakott tőlünk, meg hogy mennyire hasonló nehézségekkel szembesültünk, főleg a bürokráciát illetően. A kisvárosukban meglepően sok (6 vagy 7) magyart ismer, és a férje meg is jegyezte, hogy az az érzése, bármerre néz, magyarokat talál. Ő a jelek szerint nem nagyon díjazza, ha a felesége magyarul társalog másokkal, valószínűleg azért, mert ő egy kukkot sem tud a nyelvünkön (Eric bezzeg már három szót is megtanult). Ezek után még azzal lopta be magát a szívembe, hogy rákérdezett a magasságomra és a koromra, de utólag kiderült, hogy azért, mert megpróbál összehozni egy haverjával, bár erre senki nem kérte meg.

És még egy vicces kifejezést is tanultam: akire ezt mondják, hogy szőr nő a tenyerén, az lusta.